"Új világot építünk"

Nem könnyű az egyre élesedő kampányidőszakban valami echte városi üggyel előhozakodni, mégis megpróbálom. Dübörög a négyes metró, Bel-Budán teljes a káosz, a Móricz Zsigmond körtér környékét teljesen feltúrták, pedig az alagút fúrása idén valószínűleg még nem is kezdődik el. Egy kedves, tanulságos történet arról, hogy egy harminc évvel ezelőtti, régen elavult terv megvalósítására hivatkozva hogyan kell két marékkal szórni a közpénzt.

Nemrégiben, 2002 márciusa és 2003 áprilisa között a főváros felújíttatta Budapest addigi legborzalmasabb állapotban lévő útját, a Bartók Béla utat, amelynek kockakövein állítólag még maga Horthy Miklós is lovagolt annak idején. A főpolgármester a beruházást azzal indokolta, hogy a fránya Orbán-kormány elzárta a pénzcsapokat a főváros elől, megtorpedózta a metróépítést, de sebaj, ha már a föld alatt nem tudnak építkezni, majd építkeznek a felszínen. Így került be a metróberuházás előkészületi munkáihoz többek között a Bartók Béla út újraaszfaltozása, valamint a Fehérvári út belső szakaszán a villamossínek cseréjére. A felszíni munkákra összességében 13 milliárd forintot hagytak jóvá, amit annak rendje és módja szerint el is költöttek.

Nyolc hónappal később derült ki, hogy ennél még egy kicsivel többet is. Akadt ugyanis némi pluszmunka, a budai Skála előtt például (bár senki sem kérte) kialakítottak egy új végállomást a 4-es villamosnak, no meg az eső is esett, ezért a tervezettnél lassabban ment a körtéri aluljáró kiépítése. A sok nehézség miatt az eredeti költségkeretet tíz százalékkal, pontosabban 1,3 milliárd forinttal lépték túl.

A városatyák végül némi politikai csatározás után jóváhagyták a túlköltést, de az ügyet kivizsgáltatták. Kiderült, hogy nincs egyszemélyi felelős, hiszen a pluszmunkákról a beruházónál kollektív döntések születtek. A BKV azzal mosta kezeit, hogy bonyolult volt a beruházás, ráadásul még így is a legolcsóbb megoldást választották, mert sokkal többe került volna, ha a folyamatban lévő munkákat leállítják.

Idén augusztusban egy évre ismét lezárták a Fehérvári út belső szakaszát, a körtéri metróállomás építése miatt. A közművek cseréje után elvégzett nyomáspróbák során szivárgást észleltek, ezért 150 környékbeli lakásban kikapcsolták a gázt. A házakon belüli, elöregedett vezetékek cseréje otthononként százezer forintba is kerülhet. Amíg pedig a régi csöveket nem cserélik ki, a gázt sem kapcsolják be újra.

Az egy évre lezárt Fehérvári utat most ismét teljesen feltúrták, ezért a két majdani metróállomás között csak gyalog lehet közlekedni. Míg harminc évvel ezelőtt az Astoria vagy a Blaha Lujza téri állomás építésénél meg tudták oldani, hogy az építkezések során mindvégig fenntartsák a villamosközlekedést (ezért még egy korábban a Zagyva feletti hidat is felhasználtak), a 21. századi Budapesten ez már nem sikerült.
A munka hevében elbontották a három évvel ezelőtt felújított villamossíneket és aszfaltot, és a Bocskai úti fantomaluljáró egyik felét is. Utóbbit – a körtéri aluljáróval együtt – eredetileg azért alakították ki három éve, hogy ennyivel is beljebb legyenek, ha elkezdődhet a munka a föld alatt. A Bocskai úti aluljárót egyébként a megépülte után meg sem nyitották a nagyközönség előtt, a körtéri létesítményt ugyanis már az átadás utáni napokban összefirkálták és megrongálták.

Tovább...

A tulok és az elveszett lapockacsont

Lagymatag is lehetett volna a kampánynak ez a hete, egy szoci képviselőnek hála azonban kiderült, hogy Tarlós tuloknak nevezte az egyik óbudai városatyát, és azzal is megfenyegette, hogy ráugrik a szemüvegére. Ráadásul elveszett egy 56-os mártír lapockacsontja.

Egy hónappal ezelőtt rendkívüli ülésre gyűltek össze az óbudai képviselők, és éppen az Eurocenter feletti, parlagon heverő rétről vitatkoztak. Az ügy lényege, hogy a 26 hektáros kaszálóval már nyolc éve nem tud mit kezdeni a kerület, mivel a telek a sittel feltöltött egykori téglagyári gödrök tetején van, lakóparkot nem lehet rá építeni, ennek hiányában pedig nem akadt jelentkező a hasznosításra. Egészen júliusig, amikor egy ingatlanfejlesztő cég ajánlatot tett Óbudának; évi tízmillió forintért bérbe venné a területet, ami papíron továbbra is közpark maradna, a vállalkozó viszont rendben tartja, és golfpályát, télen-nyáron használható bobpályát, teniszcsarnokot és csúszdaparkot építene rá.

Az egyik MDF-es városatya felvetette, hogy ez talán nem is olyan jó üzlet a kerületnek, hiszen a bérlő négyzetméterenként csak három forintot fizetne a mező használatáért. Tarlós először nem értette az egészet, aztán elgondolkodott, hogy három forintért már vizeszsemlét sem kapni, mégsem lesz olyan jó ez a biznisz, pláne, ha a fejére olvashatják a főpolgármester-jelölti kampányban. A helyi MSZP és a Fidesz azonban jó úttörő módjára segített Óbuda első emberének, és elmagyarázták neki, hogy nyolc éven át még lasszóval sem tudtak olyasvalakit találni, aki hasznosítaná a 26 hektáros mezőt, még ingyen se, ahhoz képest viszont a három forint per négyzetméteres bevétel is jobb. Tarlósnak leesett a húszfilléres, és egyből jegyzőkönyvbe diktáltatta, hogy az MDF-es városatya egy tulok, mert meg akarta őt vezetni.

Már csak azért is, mert a kerületben éppen a demokrata fórumosok (hiába, a szokás hatalma) trükközgetnek a székházuk eladásával. A rendszerváltáskor ugyanis a pártok ingyen kapták meg vagy fillérekért használhatták az egykori pártállami épületeket székháznak vagy irodának. Az Alkotmánybíróság azonban néhány éve úgy döntött, ez nem fair, lesznek szívesek a pártok is piaci alapú bérleti díjat fizetni vagy megvenni az ingatlant. Óbudán az MDF azonban ezt a mai napig nem tette meg, egyrészt demokrata fórumos családtagok betéti társaságaira akarta íratni a székházat, másrészt január óta nem fizeti a rezsit, ezért tízmillió forinttal tartozik a kerületnek. És ami még ennél is nagyobb baj, hogy Katona Kálmán személyében még önálló főpolgármester-jelöltet is indítottak, akinek ugyan nem győzhet, de beleköphet Tarlós levesébe, könnyen lehet ugyanis, hogy a Katonára adott néhány százalék fog éppen hiányozni Óbuda polgármesterének a voksok összeszámlálásakor. Az Eurocenter feletti mező bérbe adása után ráadásul éppen az MDF-székház volt a téma a városatyák ülésén, Tarlós maga legalábbis ezzel magyarázza, hogy elborult az agya, és a hangnemért már bocsánatot is kért, elvégre ez a dzsentri Demszkynek is bejött két éve.

Az egész tulokozás ráadásul úgy derült ki, hogy egy V. kerületi szoci városatya az óbudai ülésről készült hangfelvételt (ami egyébként egyáltalán nem volt titkos, az önkormányzat honlapjáról le lehetett tölteni) feltette a saját honlapjára, és csemegézett belőle. Ezután Tarlós elvtárs, a tulok címmel indult egy topic az Indexen, egy napra rá pedig címoldalas hír lett belőle ugyanott.

A Fidesz újabb belharctól hangos, most éppen Ferencvárosban próbálják kinyírni a helyi elnöküket a tagok, arra hivatkozva, hogy elvesztette egy 56-os mártír lapocka- és lábszárcsontját, amelyek egy vezetéképítés során kerültek elő a földből. Még jó, hogy nem a Szent Jobbot őrizte a vitrinjében, abból lenne csak a kalamajka.

Mindeközben Demszky azt reméli, hogy az SZDSZ megismétli a négy évvel ezelőtti 20 százalékos eredményt a Fővárosi Közgyűlésben, és legalább három kerületben ők adhatják a polgármestert. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ennek a negyede van meg biztosan, a rendszerváltás óta először vezet a Fidesz Budapesten.

Még 35 nap.

Tovább...

Menekülés Budapestről

Az augusztus 20-i állami ünnepségek 115 éves történetének legsúlyosabb katasztrófája történt tegnap; az orkánnal járó vihar miatt a tűzijátékra összegyűlt másfélmillió ember pánikszerűen menekült. A helyreállítás már folyik, és már vitatkoznak azon, kinek mit kellett volna időben tennie. Budapesti tudnivalók baj esetére.

Három halott, kétszáz sebesült, és pánik a belvárosban – ez a mérlege az idei, augusztus 20-i ünnepségeknek. Az 1891-ben törvénybe iktatott állami ünnep történetében ilyen súlyos katasztrófa még nem történt, a belvárosra percre pontosan a tűzijátékkal egy időben rászakadt, olykor 120 kilométeres sebességű széllel is járó vihar miatt másfélmillió ember fogta menekülőre. Megállás nélkül dolgoztak a rendőrök, a mentők és a tűzoltók.

A katasztrófáknak rengeteg típusa van, a tegnapi riadalom után érdemes talán közelebbről szemügyre venni, milyen tervek vannak ilyen esetekre a fővárosban. Már csak azért is, mert az időjósok – nem sokkal ugyan, de – előre jelezték, hogy a tűzijáték idején jön az orkán erejű vihar, és le lehetett volna fújni az ünnepséget (mint ahogyan azt Székesfehérváron tették). Ez azért sem mindegy, mert vész esetén az egyik első és legfontosabb feladat a lakosság tájékoztatása, egyrészt hogy könnyebben el lehessen szállítani a kritikus helyszínről az embereket, másrészt hogy ne törjön ki pánik.

A szakemberek megkülönböztetik a kitelepítést (amikor már jó előre tudják, hogy baj lesz, és van idő intézkedni), valamint a kimenekítést, amikor a lakosságnak azon nyomban el kell hagynia a várost. Az evakuálásról a belügyminiszter hoz rendeletet, sürgős esetekben viszont a polgármester is dönthet erről. Ilyenkor az előre meghatározott gyülekezési helyeken szedik össze és szállítják el a tömeget, főként a Volán és a BKV buszainak segítségével. Ha nincs idő a gyülekezési helyeket körbejárni, akkor házról házra járva gyűjtik be a lakosokat.

Kitelepítési terveket főként azokban a kerületekben dolgoztak ki, ahol vegyi üzemek működnek. Egész Budapestre vonatkozó evakuálási terv a rendszerváltás óta nem készült. Ha baj van, óvóhelyként szolgál a 2-es és a 3-as metró alagútja, ahol összesen negyedmillió ember fér el. A metróvonal óvóhelyeit évente kétszer tesztelik, egy-egy szektorban pedig háromévente polgári védelmi gyakorlatot is tartanak. A 4-es metró vészhelyzet esetén csak menekülési útvonalként szolgál majd, óvóhelyeket nem alakítanak ki benne.

Nem árt tudni azt sem, hogy egy nagyjából Paks méretű, 20 ezer lakosú város teljes kitelepítése hat órába is beletelhet. Ennél jóval hosszabb ideig fog tartani kideríteni, ki tudta előre az augusztus 20-i vihart és kinek kellett volna időben cselekednie.

Tovább...

Nyárvég

A Szigetnek vége, Demszky haknizik, Tarlós flashmobozik, a szökőkútba utcagyerekek költöznek - utolsó hét a nyárból.

Vége lett minden idők egyik legrosszabb Szigetének, amelynek utolsó előtti napján dupla mézes meggyes ágyas pálinkával öntöttek szemen, és amelynek utolsó napján egy kicsit még marasztalták a külföldi vendégeket szép fővárosunkban.

Van persze más szórakozás is, például ingyen megmérik a vérnyomásunkat, miközben meghallgatjuk a főpolgármestert, mire is költötte az adóforintjainkat. Méghozzá úgy, hogy akkor is költi, amikor éppen beszél róla, az ötállomásos városnéző hakni 33 millió forintba kerül. Megnyugtató, hogy van orvos a közelben. A tévében pedig Demszky elismerte, hogy a választások miatt az összes lehetséges beruházást egyszerre indították el, nem csoda, ha becsúszott néhány apróbb malőr. Ami szerinte nem baj, mert a nép azt is elviselné, ha minden évben választania kellene, annyira örül a sok szép új építkezésnek és felújításnak. Remélem, a közös képviselőnk nem látta, mert akkor lebaszhatna a liftben, miért nem én örülök annak, hogy ő egyáltalán elvégzi a munkáját, és különben is, csak az hibázik, aki dolgozik. Én hülye nép.

Eközben Tarlós István a zsinagóga előtt fashmobozva fújt ébresztőt a zsidónegyed védelméért. A kampányirodája meg a Köztársaság téren van, szemben a szoci székházzal. Ráadásul az egyik interjújában megpendítette, hogy nem volna hülyeség türelmi zónát kialakítani, csak jól kellene szervezni. A választásokig több mint negyven nap van még hátra, bizisten még ő fogja összeadni az első magyar meleg párt is, és a blogján jelenti be, hogy összeköltözik Szekeres Imrével.

A félmilliárdból felújított Ferenc téren átadták a bálna alakú szökőkutas medencét, amit a második napon elfoglaltak az utcagyerekek, és onnan terrorizálták a többi kisdedet. Az önkormányzat erre lezáratta a kutat, amit hivatalos közlés szerint későbbi jeles alkalmakkor fognak csak megnyitni.

Úgyis vége a nyárnak.

Tovább...

Lámpa a hídon

A következő történet annyira speciálisan budapesti, hogy ha valaki megfestené, bízvást rákerülhetne a város címerére. A kis magyar WTC építése, Mekk Elek ajánlásával.

A budapesti irodaház-piac két legújabb büszkesége az Árpád híd pesti hídfőjénél – a Népfürdő utcai lehajtók által körbevett területen – épülő Duna és Európa Torony, mindkettő magasabb hatvan méternél. Igaz, hogy a főváros 2002-ben elfogadott magasház-rendelete szerint a felhőkarcolók Budapesten nem nőhetnek az égig, legfeljebb 45 méter magasak lehetnek. Csakhogy míg a magasház-tilalomról szóló szabályt a városatyák egy délutáni rendkívüli ülésen fogadták el, a kerület aznap délelőtt rányomta a pecsétet a két torony építési engedélyére, így a tilalom azokra még nem vonatkozhatott.

A két évvel ezelőtt indult építkezés idén nyáron fejeződött be, az irodaházak már elkészültek, a kapcsolódó közlekedési beruházásokkal azonban csak idén októberre végez a beruházó. Az építkezés kezdetén a köz javára ígért felhajtó- és útszélesítésre, valamint az Árpád híd pesti hídfője alá kerülő gyalogos és közúti aluljáró megépítésére még tízmilliárd forintot ígért a tornyokat építtető osztrák cég, ami azért sem tűnt nagyvonalú ajánlatnak, mert az év ingatlanbizniszének nevezték a kis magyar WTC eladását. A köznek szánt pénz végül a tízedére apadt, a spórolás Mekk Eleket is megszégyenítő építési technikában is érvényesült.

A 130 százalékos telítettséggel üzemelő, szebb napokat is látott Árpád híd Népfürdő utcai csomópontjánál előbb a Dagály strand felőli, északi lehajtó ágat zárták le félszélességben. A forgalmat egy-egy mélabús útépítő munkás irányította jelzőtárcsával, éjszakára pedig ideiglenes jelzőlámpát szereltek fel. Amíg a forgalom a lehajtó egyik sávján haladt, a másikat elbontották, hogy alatta kiássák az aluljárót. Az arrafelé közlekedő autósokat előbb egy kifeszített műanyag szalag, majd farostlemez védte a mélységtől. Közben a beruházó kontójára kiszélesítették a Népfürdő utcát, kialakították a mélygarázsokhoz vezető lámpás kereszteződéseket, és a februári hóesésben vadul aszfaltoztak.

Az északi felhajtó nemrégiben készült el, a hídra vezető korábbi egy sávhoz hozzácsaptak még egyet. (Ezt is elég sajátságosan építették, előbb kibővítették az úttestet, és csak ezután rakták arrébb a közvilágítási lámpák oszlopait.) A Népfürdő utcából tehát ezentúl két sávon lehet feljutni Buda irányába az Árpád hídra. A felhajtó két sávja közül azonban csak az egyik folytatódik a hídon, a beruházó ugyanis túl drágának találta a gyorsítósáv kialakítását, pedig a főváros is ezt kérte. A közlekedési felügyelet végül hosszas szakmai vita után úgy döntött: az irodaházak miatt megnövekvő forgalom akkor tud biztonságosan feljutni a csonka felhajtón a dunai átkelőre, ha közlekedési lámpákat tesznek a hídra, és így állítják meg a Pest felől érkező autóáradatot. Ennél már csak egy olcsóbb megoldás lett volna, ha fekvőrendőrökkel szórják meg az Árpád hidat.

A jelzőlámpák tesztje a héten volt, az engedélyező közlekedési felügyelettől senki sem ért rá megjelenni az eseményen. A lámpákat a csúcsforgalom kellős közepén kapcsolták be, a népharag és a hatalmas káosz miatt pedig alig másfél óra múlva ki. Ezután tíz percen belül helyreállt a rend, és lehetett közlekedni az Árpád hídon. Most mindenki azt jósolja, hogy a húszmillióért felállított lámpák örökre sárgán fognak villogni. Pedig csak azt kell megvárni, hogy a jelenleg fél házzal sem üzemelő tornyokba beköltözzenek a bérlők.

Tovább...

Bazározás

A Várkert Bazár körüli puparlénak természetesen semmi köze nincs a romos, düledező épületegyüttes felújításához és hasznosításához. Sokkal inkább úgy tűnik, az csak ürügy ahhoz, hogy ellenfelei kicsinálják az I. kerületet két ciklus óta irányító polgármestert. Addig is, amíg kitűnő választott képviselőink igyekeznek minél jobban tökön szúrni egymást, szép lassan a Dunába mállik a világ legveszélyeztetettebb magyar műemléke.

A kultusztárca és a kerület közös kht-ja – amely az ingatlan vagyonkezelésére jött létre – kiválasztott egy kanadai céget, és 2002 novemberében meg is kötötték az előszerződést. Ez alapján a társaság összesen 90 évig ingyen használhatja a Várkert Bazárt, feltéve, hogy 15 esztendőnként a pincétől a padlásig felújítja. A cég pedig az ingyenbérletért cserébe a föld alatt háromszintes parkolót, a felette lévő két szinten pedig 200 férőhelyes konferenciatermet, wellness-központot és irodákat építhet.

Az I. kerületi városatyák éppen emiatt az előszerződés miatt indítottak fegyelmit a polgármester ellen, mert ő állítólag eltitkolta, hogy a nevükben aláírta a papírt, ráadásul a szignáláshoz a képviselők ámenje is kellett volna, ők viszont semmi ilyesmihez nem adták hozzájárulásukat.

A Fidesznek kevés sikeres embere van Budapesten, Nagy Gábor Tamás közéjük tartozik; 1998-ban és 2002-ben is elnyerte a polgármesteri tisztséget, 2006 tavaszán pedig a közlekedési minisztert lenyomva a vári egyéni képviselői mandátumot is megcsípte. Ezért is tűnt furcsának, amikor a párt egyik előzetes döntéshozó fóruma leszavazta, hogy ősszel harmadszor is induljon polgármesterjelöltként. Sokadik nekifutásra mégis úgy döntött a párt: Nagy Gábor Tamás induljon újra. De addigra világossá vált, Budavár megőrzőjét a saját pártjában is egyre kevesebben szeretik.

Hát még más pártokban. Júliusban Katona Kálmán MDF-es főpolgármester-jelölt és Vaskor László (ő az I. kerület alpolgármestere, egyben Nagy Gábor Tamás kihívója ősszel a kerületben) sajtótájékoztatót tartottak a Várkert Bazár előtt, hogy ők azt szeretnék, maradjon köztulajdonban az épület, kulturális és vendéglátó funkcióval, ezt pedig isten bizony nem kampányolásból mondják, hanem mert azt hallották, hogy a külföldi befektető plázát építhet belőle, a kisember nyomorúságára.

Egy hónapra rá, a múlt héten éppen Vaskor javaslatára indítottak fegyelmit a polgármester ellen, a Várkert Bazár állítólagos elkótyavetyélése miatt. Nagy Gábor Tamástól elvették a hatásköreit, a mobilját és a szolgálati kocsiját is. A lefokozott polgármester bírósághoz fordult, a meccs néhány nap múlva folytatódik.

A budavári városatyák egyébként saját bevallásuk szerint azért csak most rágtak be, mert állítólag nem tudtak a szerződésről, a polgármester azt eltitkolta előlük. Pedig a kontraktust Nagy Gábor Tamásnak sem tetszett, ahogy jobban megnézte. Főleg annak tükrében, hogy az egy jogi szakvélemény szerint állítólag az jogsértő és megtámadható, hiszen a befektetőt nem nyilvános pályázaton választották ki,. Hivatalosan pedig mind a kulturális minisztérium, mint az I. kerületi polgármester, és még a befektető is állította: nyilvános pályázat márpedig volt. (Itt jegyzem meg, az egész műbalhé pillanatok alatt kibogozható volna, ha a magyar sajtó képes volna ezt az apróságot kideríteni. De egyelőre nem képes.) Sosem tudjuk meg, mi volt a titokzatos jelentésben, mert azt a polgármester rögvest szolgálati titokká nyilvánította. Biztos, ami biztos, Nagy Gábor Tamás egy közalapítványon keresztül azért pert indított a szerződés megsemmisítéséért.

A műbalhé jellegre az utal, hogy a kormánypártok sunyítanak az ügyben, pedig az egész kótyavetyét engedélyező kht-ben az I. kerületnek van kisebb szava, annak 85 százaléka a kulturális minisztériumé. Biztos van véleményük, de a miniszternek most jobb dolga is van.

Addig mindenesetre egy érdekes adat: a Várkert Bazár az egyetlen olyan magyar épület, amely felkerült a világ legveszélyeztetettebb műemlékeinek százas toplistájára. Éppen tíz évvel ezelőtt.

Tovább...

Uborkaszezon

Szabadságom sem tántorít el attól, hogy hüvelykujjamat még szorosabban rajta tartsam a budapesti közéleti események hevesen pulzáló ütőerén. Mert a helyzet eszkalálódik, a kampány pedig durvul. Ha szeretné tudni, mit keres Demszky és Tarlós a postán, miért verekednek össze a nyílt utcán a városatya-jelöltek, és hogyan lehet ellopni a Várhegy egyik felét, az ne habozzon, olvasson tovább.

Tarlós István a Köztársaság téren nyitott kampányirodát és Csepelen beszélget az úgynevezett emberekkel, tán még szegfűvel is megajándékozza a csőgyári melósokat. Eközben Demszky úgy pörög, mint egy elszabadult tornádó, Óbuda leköszönő első embere hozzá képest maga a megtestesült higgadtság, a tévéműsorokban pedig rokokó puttóvá sminkelve fél szemmel már szimpatikusnak is tűnik. A két városállamférfi nyilvános levelezéssel szórakoztatja a nagyérdeműt; Tarlós lényegében azt kérdezi Demszkytől, hogy hol a lóvé, a főpolgármester válaszként vaskos dokumentumokat csomagoltatott össze kihívójának, az angol nyelvű szerződéseket pedig udvariasságból lefordíttatta, hogy ellenfele is megértse. A kampány záróakkordjaként állítólag azt tervezik, hogy a két jelölt Combinókra pattan, Demszky a Moszkva térről, Tarlós pedig a Móriczról nekiindul, és az veszít, aki a Blaha környékén előbb félrerántja a kormányt (esetleg aki nem robban le a csodavillamossal).

Ha már Combinó: elkészült a független szakértő jelentése a nagykörúti üzemzavarokról, a vizsgálat természetesen felelőst nem nevezett meg. A városházáról eközben a sajtón keresztül üzengették Aba Botondnak, hogy mondjon már le, de szegény BKV vezérigazgató nem érzi magát sem bűnösnek, sem hibásnak, és különben is, az oszlop már ott volt, nem ő tette oda.

Még egy mellékszál a Combinó-történetben: a villamosokat gyártó Siemens cserélte ki a körúti felsővezetékeket, amelyeket aztán a gondos BKV „szemrevételezéssel” vett át. A milliárdokba kerülő beruházásra azért volt szükség, mert a Combinókhoz új, erősebb és strapabíróbb áramellátási rendszer kellett. Érdekes, hogy az 1-es villamos vonalán, ahol az új járműveket tesztelték, nem kellett felsővezetéket cserélni, megfeleltek a régiek is. A Siemens mindenesetre a 4-es metró áramellátási rendszerének kiépítésére kiírt pályázatot is elnyerte, hiába, a referencia az referencia.

A Várnegyedben is zajlik az élet. A minap egy 53 éves képviselő összeszólalkozott egy 39 éves képviselő-jelölt asszonnyal kopogtatócédula-gyűjtés közben. A civilben nővérként dolgozó nő szerint a megátalkodott képviselő a politikai kapcsolatait használta fel arra, hogy őt egy másik szakrendelőbe helyeztesse át, és neki ott nem jó. A megvádolt férfi úgy reagált, hogy előbb letörte a nő kocsijáról az ablaktörlőt, majd úgy megcsapta a nővért, hogy beszakadt a dobhártyája.

Mindeközben a budavári polgármestert, a Fidesz kevés budapesti nagyágyúja közül az egyik utolsót is szépen kicsinálják, arra hivatkozva, hogy elkótyavetyélte a Várkert Bazárt. A nagyjából kéthektáros parkot, amit még Ferenc József építtetett Sisinek, 1981-ben használták utoljára, ott működött a „legendás” Ifi Park, egészen addig, amíg le nem omlott egy 15 méteres korlát. A terület alig tíz éve került az államhoz, az I. kerületi önkormányzat pedig ingyen használhatja. A Várkert Bazár feletti vagyonkezelői jogokat egy állami kht. kapta meg, amelynek nagyobb részben a kulturális minisztérium, kisebb részben pedig az I. kerület a tulajdonosa. Az elmúlt 16 évben a környéken sok érdemleges nem történt, az Orbán-kormány különített el utoljára nagyobb összeget a vári sebhely begyógyítására, de abból csak a Sándor-palota felújítására futotta.

A már említett állami kht. az évtized elején pályázatot írt ki a Várkert Bazár hasznosítására, amely a nagyravágyó tervek szerint a vári idegenforgalom „díszkapuja” lett volna. Az ingatlan állami tulajdonban maradt volna, a befektető pedig összesen 90 évig ingyen használhatná cserébe azért, hogy felújítja. A végül mégis közbeszerzési pályázat nélkül kiválasztott kanadai cég ötszintes beépítésben gondolkodott, három szinten parkolókat, kettőn pedig wellness-központot, 200 férőhelyes konferencia-központot és irodákat alakított volna ki. A felek 2002 novemberében kötöttek előszerződést, a történet innentől fordul krimibe és pitiáner politikai leszámolásba. De erről majd a következő részben.

Tovább...

Ki kicsoda

Megérkeztek a szép, színes ajánlószelvények a postaládába. A zöld cetlivel ajánlhatok jelöltet főpolgármesternek, a rózsaszínnel kerületi polgármesternek, a sárgával pedig kerületi képviselőnek a szerintem arra érdemes embert. Az egész őszi cécó 4,34 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek, akiknek vélhetően fogalmuk sincs, kit, hová és minek jelölnek. Közigazgatási alapismeretek, első lecke.

A rendszerváltáskor az ellenzék (főként az SZDSZ) úgy okoskodott: lehet, hogy az első szabad választáson valamennyit megtart korábbi hatalmából az átalakult állampárt, ezért szükség van egy ellenpólusra – hogy ne legyen visszarendeződés –, ezért annyi önállóságot adtak a tanácsok romjain létrejövő önkormányzatoknak, amennyit csak tudtak. Minden település – még a legkisebb is, ahol csak nyolcan laknak – önkormányzati jogokat kapott, amelynek lényege, hogy helyben adót vethet ki és saját területén belül érvényes, az ott lakókra kötelező érvényű rendeleteket hozhat, persze csak a törvények keretein belül, és azokkal nem ütközve. Budapesten az az öszvérmegoldás született, hogy az egykori nagyhatalmú Fővárosi Tanács jogköreit szinte teljesen elvonták, a kerületek pedig teljes körű önállóságot kaptak. A városházánál maradt a budapesti közműcégek működtetése, a forgalmasabb utak rendben tartása, a nagyobb infrastrukturális beruházások elvégzése. A fővárossal egyenrangú városrészek jogilag önálló kisvárosokká váltak, ezért fordulhat elő, hogy ugyanabban a városban más szabályok (mennyi a lakbér, mibe kerül a parkolás, lehet-e az utcán sört inni, mekkora jövedelem után jár a közgyógyellátás stb) vonatkoznak az utca egyik és a másik oldalán. A főpolgármester 1994-ben azt is elérte, hogy örök időkre megváltoztathatatlanná váljanak ezek a rossz szabályok; a fővárosról addig egy sima feles törvény rendelkezett, amelyet akkor egy az egyben bekopíroztak a csak kétharmados többséggel módosítható önkormányzati törvénybe.

A budapestiek elkényeztetve érezhetik magukat, hiszen a Fővárosi Közgyűlésben és a kerületi képviselő-testületekben összességében 626 városatya dolgozik értük. Az olyan harmadik világbeli, elmaradott településeken, mint New York vagy London, ehhez elég 51, illetve 25 politikus is. Ha minden második városatyát szélnek eresztenénk, azzal nagyjából 50 milliárd forintot lehetne megspórolni, ami Óbuda kétéves költségvetésével vagy ötven új Combinó villamos árával megegyező summa.

A 67 tagú Fővárosi Közgyűlésbe pártlisták alapján juthatnak be a városatyák, a kerületi képviselő-testületekbe pedig egyéni körzetből. A fő- és a sima polgármestereket pedig közvetlenül választják. A városrészekben „parlamentjeiben” húsz-harminc ember ücsörög, az ülések leginkább kedélyes céges vacsorák atmoszféráját idézik (tegeződés, gyakori derültség, rövidnadrágban megjelenő képviselők). A Fővárosi Közgyűlés hangulatában és külsőségeiben is inkább hasonlít a T. Házra, anyázós ideológiai vitákkal és olyakor két napig is tartó ülésezésekkel.

Nézzük meg alaposabban a Fővárosi Közgyűlést. Jelenleg az MSZP adja 24 képviselővel a legnagyobb frakciót, erős emberei a jelentősebb bizottságok (tulajdonosi, pénzügyi, kereskedelmi) elnöki székében ülnek, van, aki az úttörőmozgalomból került ide, van, akinek az élettársa szocialista nagyvállalkozó, és van, akinek ez csak afféle másodállás, mert egyébként parlamenti képviselő. A szocikon belül nagy a harc a régiek és az újak között; utóbbiak közé tartoznak a sikeres és ambiciózus (értsd mohó) kerületi polgármesterek és vállalkozók, akik elégedetlenek azzal, hogy amíg Demszky kézrátétellel gyógyít, ők bezárhatják a századik iskolát és felavathatják a századik kátyút. Az SZDSZ-nek 17 fővárosi képviselője van, ők vezetik a városüzemeltetési bizottságot, kezükben van a városháza kommunikációja, és míg a szocik szeretik elfoglalni a fővárosi cégek (kötelező megjelenéssel nem, vaskos honoráriummal viszont járó) igazgatósági és felügyelő-bizottsági posztjait, addig a szabaddemokraták inkább abban jeleskednek, hogy a tőlük nem túl távol álló cégekkel tanulmányokat, szakértői anyagokat írassanak jó pénzért. A Fidesznek 16 képviselője van az Újvárosházán, kegyvesztetté vált régi motorosok, olyanok, akik büntetésből kerültek (az országos politikához képest) másodvonalba, akad mutatóba kerületi polgármester és szakpolitikus is. A választások után a szocikhoz hasonló vérfrissítésre lehet számítani náluk is, van, aki a politikai túlélése érdekében ül be a közgyűlésbe, és van, akit a Fidesz új szövetségi politikája emel pozícióba, mindenféle fővárosi vagy önkormányzati tapasztalat nélkül. A többiek nem zavarnak sok vizet: öttagú az MDF, és négytagú a MIÉP-frakció, illetve van még két (pártból kiebrudalt vagy más pártalakulathoz csapódott) független városatya is.

Ősszel valószínűleg felhatalmazást kap a folytatásra a kormánypártok 12 éve többé-kevésbé olajozottan működő koalíciója. További izgalom az új városvezetésen belül várható; ki szerzi meg a kulcsfontosságú bizottsági elnöki posztokat és ki lesz a régi vagy új főpolgármester helyettese. Az igazi harc csak a választások után kezdődik, abban viszont sem a színes céduláknak, sem a választópolgároknak nem lesz döntő szerepe.

Tovább...

Rehab

Nem kicsit volt kiakadva a Nyitott városháza első, a Corvin sétányon tartott rendezvényén a főpolgármester. Egyetlen újságíró sem volt kíváncsi arra, hogy mennyi áldozatos erőfeszítést tett a városháza a lepukkant fővárosi bérházak felújításáért, meg mire költötte a budapesti büdzséből fejenként jutó kábé 280 ezer forintot, a rohadék firkászokat csak a Combinó újbóli forgalomba helyezése érdekelte. Demszky meg is feddte a sajtómunkásokat, miért nem foglalkoznak a villamosbotrány helyett a városrehabilitációval. Nos, akkor nézzük, legalább miattam ne kapjon sírógörcsöt szegény főpolgármester.

Budapest – ahogyan a hozzáértők szokták emlegetni – városszövetében három zónában volna szükség megújulásra; a századfordulón épült gangos bérházak belvárosi tömbjeiben, a rozsdazónában és a szocializmus idején emelt lakótelepeken.

A belvárosi bajok oka, hogy a székesfőváros telekspekulációnak köszönhetően épült ki; a nagyberuházásokat (Andrássy út kialakítása, földalatti kiépítése) az erős jogosítványokkal felruházott közmunkatanács dirigálta, a bontás után létrejött, és a közművesítésnek köszönhetően értékessé vált városi telkeket maga hasznosította. Ugyanaz történt kicsiben, mint amiért New Yorkban felhőkarcolók épültek; a sokba kerülő telkeken olyan épületeket emeltek, amelyek a lehető legnagyobb haszonnal kecsegtettek. Ezért nincsenek a Nagykörúton belül családi házak, és ezért épültek akár alig nyolc méter széles udvarral gangos bérházak, ahol a gazdagabbak ablakai az utcára, a szegényebbeké pedig a mindig sötét belső udvarra néztek. Már az 1930-as években felvetődött, hogy a belső épületszárnyakat bontsák el, a felszabaduló területet pedig parkosítsák vagy alakítsanak ki ott garázsokat. (Ma is valami hasonlót szorgalmaznak a városvédők.)

Lássuk, mi történt rehabilitáció címén a belvárosi bérházak között. Ferencváros újjáépítése sikersztorinak nevezhető, egyetlen önkormányzati forint hat másik, a magánbefekető által kifizetett forintot mozgatott meg. Eddig körülbelül hétmilliárd forintot költöttek a IX. kerületben városrehabilitációra, a pénz hetedét adta a főváros (nagyjából ugyanennyit költ a városháza egy évben a külsős tanácsadókra, ügyvédi irodákra). A recept egyszerű: amit érdemes megmenteni, azt felújítják, amit nem, azt lebontják és eladják, a kapott pénz visszaforgatják a projektbe, és ahogyan haladnak házról házra rendbe hozzák a köztes tereket, parkokat.

Józsefvárosban az elején kissé döcögősen indult a Corvin sétány kialakítása, jelenleg a Corvin mozi mögött kockaköves gyalogút jelzi a majdani sétányt (amely a hangzatos ígéretek szerint szélesebb lesz, mint az Andrássy út, és hosszabb, mint a Váci utca), néhány házat már felújítottak, az elbontott épületek helyén ma még murvával felszórt parkolók működnek. 2012-re viszont elkészül 140 milliárdért háromezer lakás egy olyan új belvárosban, amely mentes a régi city nyűgeitől. A fővárosi önkormányzat eddig durván 3,2 milliárdot tolt a projektbe, ez nagyjából annyi, mint mondjuk amennyit a 4-es metró előkészítésére (nem beleértve a metróhoz hozzácsapott bel-budai útfelújításokat) eltapsoltak. (A VIII. kerületi Magdolna-negyed a szociális városrehabilitáció zászlóshajója lesz a városháza tervei szerint, ennek az a lényege, hogy nem csak arrébb költöztetik a gettót, az ott élők nagyrészt továbbra is maradnak, és őket bevonva, helyben munkalehetőséget teremtve újítják meg a környéket, nemcsak a homlokzatokat tatarozzák ki. Erre a programra egyébként 1,8 milliárdot, vagyis két Combino villamos árát költi a városháza, ráadásul négy év alatt.)

Erzsébetvárosban a Zsidónegyed felújítása lényegében azt jelenti, hogy az önkormányzat kipucolja a lakókat a rozzant bérházból, azt a befektető ledózerolja, a helyére pedig Bukarest külvárosaiban is feltűnést keltő, mediterránnak hazudott lakótelepeket épít, ha a civilek éppen nem szerveznek élőláncot az épület megmentésére. A főváros kilátásba helyezte, hogy majd jól védetté nyilvánítja az egész Zsidónegyedet, de ez csak lózung, nem teheti meg, mert a kerületet e kérdésben nem utasíthatja. (A Király utca 40. bontását sem a főpolgármester, sem a kulturális miniszter haragos hangvételű levele sem tudta megakadályozni.)

A rozsdazóna alatt a Kis-Budapestet körülvevő, volt iparterületekből álló gyűrűt szokás érteni. Itt az a jellemző, hogy az egykori gyártelepeken bevásárlóközpontokat építenek (Szentendrei úti Auchan, Váci úti Tesco) vagy irodaházakat – a Váci út és környéke Budapest bürobulvárja, ahol lassan ki lehet tenni a megtelt táblát, az új épületek generálta forgalmat az úthálózat már nem bírja el (ezért is volt hiba az Árpád híd pesti hídfőjéhez tenni a kis magyar WTC-t). Angyalföldön sikeresen átalakult a Teve utca környéke, ahol a főváros első magasház-negyede formálódik. A XIII. kerületben vannak még tartalékok, például a Rákosrendező 180 hektáros területe, amely a tervek szerint a Városliget északi folytatása is lehetne (ezáltal a park területét megháromszorozhatnák), de a város nem sokat tehet, mert az államvasutak vadászterületéről van szó. Kőbányán a Bihari út környékén tervezik folytatni a szociális városrehabilitációt, ezenkívül a volt iparterületek közül a Mázsa tér alakul át.

A rozsdazóna ferencvárosi részén a volt dunai teherpályaudvar területéből lett a felemásra sikerült Millenniumi Városközpont (Nemzeti Színház, Művészetek Palotája), ennek folytatása a hangzatos Duna City nevet viseli, a Soroksári út környékén azonban egyelőre sötétedés után senki sem mászkál szívesen, még akkor sem, ha lenyűgözi a városrész látványterveken felvázolt fényes jövője. Elkezdték Budapest legismertebb nyomortelepének, a Dzsumbujnak a felszámolását is, a szociális városrehabilitáció itt egy kicsit eldurvult, a gettólakókat a szebb jövő mottójával biztonsági őrökkel pakoltatták ki a lakásaikból. Csepel északi szigetcsúcsának nyugati részén épül a központi szennyvíztisztító, a keleti részét pedig egy spanyol ingatlanfejlesztő szerezte meg, valószínűleg spekulációs célokkal, mivel további terveiről a cég fél éve nem hajlandó nyilatkozni. Újbudára átérve a Lágymányosi öböl áll jelentős változások előtt (egy szocialista nagyvállalkozó áldásos tevékenységének köszönhetően), a Budafoki úti gyárakból irodák és bevásárlóközpontok lettek, a Savoya Park után a kábelgyár a soros, ahol az Újbuda Park nevű pláza épül).

A főváros két módon ad pénzt a fentebb említett városrehabilitációra: akcióterületeket jelöl ki (eddig hét kerrületben), és a városrészek pályázhatnak a támogatásra, vagy az egyes (önrészt előteremteni tudó társasházak pályázatát honorálja, utóbbinak köszönhetően az elmúlt négy évben kétezer bérházat tataroztak a Nagykörúton belül). A főváros évente nagyjából másfélmilliárd forintot fizet ki az előbb említett pályázatokra, ami nem túl sok, az éves budapesti büdzsé 0,3 százaléka.

És végül a lakótelepek. A panel felújítására létezik egy kormányzati program, amelyből főként az ablakcserét és a külső szigetelést támogatja az állam, a költségek egyharmadát kitevő önrészt a háznak kell előteremtenie, egyharmadot a kerület ad kamatmentes kölcsönre, és egyharmadot az állam ajándékba. A fővárosnak nincs panelprogramja, egyes kerületekben nyerhető pályázati támogatás például a tömbházak előkertjének a rendezésére, de arra nem, hogy a lakótelepeken lakó kisvárosnyi tömeg helyben is valódi városi szolgáltatásokat kaphasson.

Szakértők számítása szerint ahhoz, hogy Budapest a Nagykörúton belül úgy nézzen ki, mint Prága kisuvickolt belvárosa (amely persze sokkal kisebb), legalább ezermilliárd forint és még húsz év kellene. (Addig igyekezzünk a járda legszélén lépkedni, nehogy a fejünkre essen a vakolat.) Az EU 2013-ig szóló költségvetéséből a fővárost is magába foglaló közép-magyarországi régió összesen nagyjából 500 milliárd forintot nyerhet el, többek között városrehabilitációs célokra is. Úgyhogy a magántőke nélkül elképzelhetetlen a belváros kitatarozása, a főváros pedig eddig sem volt elég erős ahhoz, hogy a befektetői vágyaknak határt szabjon. Hát még ezután.

Tovább...

Vihar

Dolgos hétköznapok. Tegnap Sztahanovnak álcáztam magam, és megbeszéltem egy hajnali fél kilences interjút Budapest egykori pénzügyminiszterével. Az alapján, amit mondott, sok jóra ne számítsunk, a választások utáni hónapban még a számlákat sem fogják tudni kifizetni a Főpolgármesteri Hivatalban, likviditási válság közeleg, ezért adják el ész nélkül a város stratégiai részvényeit. (A többi poént nem lövöm le, tessenek napilapot olvasni.)

Ehhez képest a főpolgármester a postaládába bedobott szórólapon akkora bőségszarut ígér szűkebb pátriámnak, Óbudának (nyilván nem azért, hogy odavágjon Tarlósnak), hogy győzzünk csak meríteni belőle. Demszky majdhogynem szexisre retusált fotója alatt csalafinta módon csupa olyasmit ígér, amit vagy a legutóbbi, sőt a legelső választáson is szentül megfogadott – például azt, hogy az 1-es villamos végre átmegy a Lágymányosi hídon –, vagy ami nem fővárosi pénzből épül, például az M0 északi hídja.

Utóbbit egyébként a magyar nép nagy sajnálatára valószínűleg nem Chuck Norrisról fogják elnevezni, egyrészt a híres karakterszínész sem hiszi, hogy érdemel ekkora elismerést, másrészt pedig a honlapot, amit a híd nevére lehet szavazni, óránként más hekkeli, ezért minden nap másik javaslat vezet, tegnap a Szent Korona, ma Víziló Vili, holnap talán Gyurcsok József Csodahíd, én legalábbis ennek drukkolok, hátha meggyógyul, aki átautózik rajta. Meg aztán a híd végső nevéről egy agg tudós atyafiakból álló minisztériumi bizottság fog dönteni, valószínűleg a találó „M0 északi híd” elnevezés mellett letéve a voksot.

Közben egyre dübörög az önkormányzati választási kampány, Tarlós a saját blogján osztja az észt, Demszky meg igyekszik minden fűszál mellett sajtótájékoztatót tartani, csak ne a Combinókról szóljanak a hírek. A hétvégén kétnapos haknira megy a helyetteseivel a Corvin sétányra, lesz ott minden, mint egy igazi búcsúban, kihelyezett ügyfélszolgálatot tartanak a közműcégek, Demszky az úgynevezett emberek előtt fog számot adni az elmúlt négy évről (erről magam is be fogok számolni holnap), nyugdíjasoknak vérnyomásmérés, valamint fellép Dj Dominique.

Aznap este még egy jó kis vihar is volt. A szerkesztőségből alig tudtam hazajutni, az egyik utca a járdával együtt víz alá került (hivatalos magyarázat szerint a fővárosi csatornahálózatot nem felhőszakadásra tervezték), a másik utcában pedig a gyalogosoknak combközépig ért a víz, ezért inkább felhajtottam a járdára, az mégiscsak magasabban van. Többen a panelházak árkádjai alá parkoltak, hogy ne járjanak úgy, mint a házunk előtt a Suzukis, akinek a kocsijára hosszában rádőlt egy fa, az autót meg úgy összenyomta, hogy kitörtek az oldalsó üvegei.

Ha ez így megy tovább, nem hidat kellene a jó öreg Chuck Norrisról elnevezni, hanem meg kellene tenni főpolgármesternek. Majd jól szétkaratéjozza a rohadt viharfelhőket, és lesz itt rend.

Tovább...