Uborkaszezon

Szabadságom sem tántorít el attól, hogy hüvelykujjamat még szorosabban rajta tartsam a budapesti közéleti események hevesen pulzáló ütőerén. Mert a helyzet eszkalálódik, a kampány pedig durvul. Ha szeretné tudni, mit keres Demszky és Tarlós a postán, miért verekednek össze a nyílt utcán a városatya-jelöltek, és hogyan lehet ellopni a Várhegy egyik felét, az ne habozzon, olvasson tovább.

Tarlós István a Köztársaság téren nyitott kampányirodát és Csepelen beszélget az úgynevezett emberekkel, tán még szegfűvel is megajándékozza a csőgyári melósokat. Eközben Demszky úgy pörög, mint egy elszabadult tornádó, Óbuda leköszönő első embere hozzá képest maga a megtestesült higgadtság, a tévéműsorokban pedig rokokó puttóvá sminkelve fél szemmel már szimpatikusnak is tűnik. A két városállamférfi nyilvános levelezéssel szórakoztatja a nagyérdeműt; Tarlós lényegében azt kérdezi Demszkytől, hogy hol a lóvé, a főpolgármester válaszként vaskos dokumentumokat csomagoltatott össze kihívójának, az angol nyelvű szerződéseket pedig udvariasságból lefordíttatta, hogy ellenfele is megértse. A kampány záróakkordjaként állítólag azt tervezik, hogy a két jelölt Combinókra pattan, Demszky a Moszkva térről, Tarlós pedig a Móriczról nekiindul, és az veszít, aki a Blaha környékén előbb félrerántja a kormányt (esetleg aki nem robban le a csodavillamossal).

Ha már Combinó: elkészült a független szakértő jelentése a nagykörúti üzemzavarokról, a vizsgálat természetesen felelőst nem nevezett meg. A városházáról eközben a sajtón keresztül üzengették Aba Botondnak, hogy mondjon már le, de szegény BKV vezérigazgató nem érzi magát sem bűnösnek, sem hibásnak, és különben is, az oszlop már ott volt, nem ő tette oda.

Még egy mellékszál a Combinó-történetben: a villamosokat gyártó Siemens cserélte ki a körúti felsővezetékeket, amelyeket aztán a gondos BKV „szemrevételezéssel” vett át. A milliárdokba kerülő beruházásra azért volt szükség, mert a Combinókhoz új, erősebb és strapabíróbb áramellátási rendszer kellett. Érdekes, hogy az 1-es villamos vonalán, ahol az új járműveket tesztelték, nem kellett felsővezetéket cserélni, megfeleltek a régiek is. A Siemens mindenesetre a 4-es metró áramellátási rendszerének kiépítésére kiírt pályázatot is elnyerte, hiába, a referencia az referencia.

A Várnegyedben is zajlik az élet. A minap egy 53 éves képviselő összeszólalkozott egy 39 éves képviselő-jelölt asszonnyal kopogtatócédula-gyűjtés közben. A civilben nővérként dolgozó nő szerint a megátalkodott képviselő a politikai kapcsolatait használta fel arra, hogy őt egy másik szakrendelőbe helyeztesse át, és neki ott nem jó. A megvádolt férfi úgy reagált, hogy előbb letörte a nő kocsijáról az ablaktörlőt, majd úgy megcsapta a nővért, hogy beszakadt a dobhártyája.

Mindeközben a budavári polgármestert, a Fidesz kevés budapesti nagyágyúja közül az egyik utolsót is szépen kicsinálják, arra hivatkozva, hogy elkótyavetyélte a Várkert Bazárt. A nagyjából kéthektáros parkot, amit még Ferenc József építtetett Sisinek, 1981-ben használták utoljára, ott működött a „legendás” Ifi Park, egészen addig, amíg le nem omlott egy 15 méteres korlát. A terület alig tíz éve került az államhoz, az I. kerületi önkormányzat pedig ingyen használhatja. A Várkert Bazár feletti vagyonkezelői jogokat egy állami kht. kapta meg, amelynek nagyobb részben a kulturális minisztérium, kisebb részben pedig az I. kerület a tulajdonosa. Az elmúlt 16 évben a környéken sok érdemleges nem történt, az Orbán-kormány különített el utoljára nagyobb összeget a vári sebhely begyógyítására, de abból csak a Sándor-palota felújítására futotta.

A már említett állami kht. az évtized elején pályázatot írt ki a Várkert Bazár hasznosítására, amely a nagyravágyó tervek szerint a vári idegenforgalom „díszkapuja” lett volna. Az ingatlan állami tulajdonban maradt volna, a befektető pedig összesen 90 évig ingyen használhatná cserébe azért, hogy felújítja. A végül mégis közbeszerzési pályázat nélkül kiválasztott kanadai cég ötszintes beépítésben gondolkodott, három szinten parkolókat, kettőn pedig wellness-központot, 200 férőhelyes konferencia-központot és irodákat alakított volna ki. A felek 2002 novemberében kötöttek előszerződést, a történet innentől fordul krimibe és pitiáner politikai leszámolásba. De erről majd a következő részben.