Szövegelés

Nyolc bekezdés, egy oldal, konkrétumok nélkül – nem sikerült az ötpárti megállapodást tető alá hozni a Budapest-minimumról. Városatyák és a szövegértési gyakorlat.

Már megint Demszky kezdte. Hogy feledtesse, már csak egyfős többsége van a kormányoldalnak Budapest parlamentjében, közös nyilatkozatra szólította fel a fővárosi pártokat, miszerint nem szolgáltatják ki Budapestet antidemokratikus törekvéseknek, és – horribile dictu – a főváros érdekében meghallgatják egymást, és még együtt is működnek. Az ellenzék első körben kiakadt, Tarlós hiányolta az ellenzéki javaslatokat a szövegből, a kereszténydemokraták liberális diktatúrát láttak az akcióban, az MDF pedig örült volna, ha Demszky az előző 16 évben is ennyire figyelt volna az ellenzékre. Az első papírt ezért csak a kormánypártok írták alá.

Eltelt két hét, a főpolgármester irodájában éjszaka sem hunyt ki a fény, Demszky íróasztala fölé görnyedve, ceruza végét rágva fogalmazgatta át a tervezetet. Ma második körben is egyeztettek a pártok (a KDNP nem ért rá, biztos épp mise volt), Tarlósnak már jobban tetszett az új szöveg, de nem írta alá, mert szerinte azért jó volna még egy kicsit egyeztetni. A kormánypártok mellett viszont a 2.0-s verziót az MDF is szignálta.

A szöveg egyébként nélkülözi a konkrétumokat, csupa lózung. Jogállamiság, önkormányzatiság alapelvére figyeljünk, álljon szóba a kormányoldal és az ellenzék, építsék együtt a szép városi jövőt, földre köpni tilos. Csupa olyasmi, ami egy normális országban magától értetődő alapvetés. Mintha minden autókázás előtt a helyi kapitányságra nyilatkozatot faxolnánk, melyben szent esküvéssel megígérjük, nem csapjuk el a járókeretes nénit a zebrán.

Pedig jó volna végre-valahára elindulni. Már postázták a városházára a 2007-es állami költségvetés tervezetét, amiről az egyik lehetséges főpolgármester-helyettes nyilatkozaton kívül csak annyit mondott, miután elolvasta: ajjaj.