Firkász újratöltve

Kedves, nyájas Olvasóim! Szolgálati közlemény!

Mindenkinek hálás köszönetem, hogy kattintásra méltatott. Csak így tovább! :)

A blog nem vész el, csak átalakul. A jövőben - egészen pontosan 2006 októbertől - itt folytatom.
Szóval aki a továbbiakban is kíváncsi sajátos idegenvezetésemre székesfővárosunkban, az szorgosan kattintson a fovaros.blogter.hu-ra. Vagy írjon nekem.

Mindekit ölel,
firkász

Tovább...

Milliók a BKV-vezérnek

Éppen hogy megállapodott a fővárosi MSZP-SZDSZ a leglényegesebb koalíciós vitapontról, vagyis Demszky helyetteseiről, újabb személyi kérdés borzolja a városházi kedélyeket. A főpolgármester páros lábbal rúgná ki Aba Botond BKV-vezért, de ezt csak a Fővárosi Közgyűlés teheti meg. Azaz Demszkynek egyeztetnie kellene az ügyben a szocikkal, akiknek a hírek szerint már utódjelöltjük is van a cég élére. Eközben a BKV időzített pénzügyi bombaként ketyeg.

Demszky azért orrolt meg Abára, mert a BKV-vezér és stábja teljesen elbaltázta a sikersztorinak és fő kampányelemnek szánt Combinók forgalomba állítását. A Műegyetem vizsgálata szerint ugyan az áramszedő-törésekkel és oszlopkidőlésekkel járó próbaüzem hibáiért nem a közlekedési vállalat, hanem a kivitelező, az alvállalkozója és a műszaki ellenőr volt a felelős, a főpolgármester már a kampány hevében is többször nyilatkozta: megrendült a bizalma Abában, akinek mennie kellene. Városházi hírek szerint szóban meg is állapodtak, hogy Botond egy hónap türelmi idő után, magától távozhat, méghozzá emelt fővel, a vezérigazgató azonban megmakacsolta magát, és mégsem akar idő előtt távozni. Pedig ha közös megegyezéssel mondana fel, négymilliós végkielégítést kaphatna. (Ami az évenkénti húszmilliós prémiumhoz képest nem is olyan nagy összeg.) Az MSZP egyelőre nem tapsol Demszky ötletének, egyrészt mert a főpolgármester ismét nem egyeztetett velük erről, másrészt már van emberük Aba helyére.

Akárhogy is, az utasok meg fogják szívni. A választások előtt megjelent hírek szerint csak ahhoz kellene 10 százalékkal emelni a jegyek és bérletek árát, hogy a BKV a pénzénél maradjon, vagyis ki tudja gazdálkodni az áfa és az energiaárak emelkedése miatti költségeket. A közlekedési vállalaton azonban már ez sem segítene, mert az elmúlt három évben a tarifaemelés nem hozott extrapénzt; egyre többen ültek át a buszról az autójukba, vagy blicceltek.

Borítékolható, hogy most az állam sem lesz olyan nagyvonalú, hogy átvállalja a BKV több tízmilliárdos adósságát, ahogyan azt egykor egy Medgyessy Péter nevű miniszterelnök idején tette, mint sok másra, erre sem futja az államkasszából. Az egyedüli kiút a szolgáltatás drasztikus visszafogása, vagyis járatok megszüntetése és ritkítása lehet. A budapestiek hamarosan nosztalgiával gondolhatnak vissza a mostani időkre, amikor egy-egy utcában több járat is közlekedik, és amikor a belvárosban 300, a külső városrészekben meg 500 méteres gyaloglás után máris BKV-megállóba botlik az ember.

Aba utódjától ugyanis azt várja a városháza, hogy legfeljebb két éven belül rázza gatyába a 16 éve szocialista nagyüzemként működő, és a kommunikációra teljesen képtelen közlekedési vállalatot. Ahogyan az egyik kormánypárti politikus mondta: a BKV-nál akkor a baj, hogy a legjobb az lenne, ha Bokros Lajos állhatna a cég élére.

Tovább...

Mélyszántás

Elnémíthatja a jövőben a tiltakozókat a városháza; tüntetni továbbra is lehet, a színpadhoz, a hangtechnikához, sőt még a mobilvécékhez is azonban már fővárosi engedély kell, amit politikusokból álló bizottság adhat meg. Demszky eközben ezer traktort próbál kitiltani Budapestről, és különbuszt is indítana a gazdákért, csak gyalog jöjjenek tiltakozni.

Városatyáink ismét kitettek magukért; a kormánypártok szigorították a fővárosi közterületek használatát, ezentúl a politikai rendezvények színpadait, hangtechnikáit és mobilvécéit is engedélyeztetni kell a városházával. Bár a koalíció még mindig marakodik a pénzosztó posztokon, ezért abban sem jutottak még dűlőre, hogy milyen bizottságok legyenek, a közterületi helyfoglalást engedélyező testületet sebtiben megalakították. Eddig ezt a szakbizottságot szokásjog alapján az ellenzék vezette, most viszont a volt belvárosi szoci polgármester lett az elnök. E napirend tárgyalásakor a Fidesz és a KDNP egy emberként elhagyta az üléstermet, szerintük csak a kivonulással tudnak tiltakozni az antidemokratikus és alkotmányellenes döntés ellen. (Mellesleg ugyanezen a véleményen van a Társaság a Szabadságjogokért is.) Tarlós azon még külön kiakadt, hogy a csütörtök reggeli egyeztetésen a kormánypártok még megígérték, dehogy lesz rendeletmódosítás, aztán mégis. Miután a két nagyobbik ellenzéki párt képviselői kivonultak, ketten mégis visszajöttek, hogy egyenként kikapcsogassák szavazógépeiket.

Eközben másfélszáz "mezőgazdasági járművel behajtani tilos" táblát rakat ki a főpolgármester, hogy a gazdák ne traktorral jöjjenek tüntetni Budapestre, hanem mondjuk kisföldalattival vagy triciklivel. Demszky attól fél, hogy a traktorok megbénítják a várost, és tönkreteszik a frissen felújított utakat. A főpolgármester még különbuszt is indítana a gazdákért, csak hagyják otthon a járműveiket. A csütörtökön elfogadott rendeletmódosítás alapján a helyfoglalásokat engedélyező bizottság simán kitilthatja a fővárosi közterületekről a traktorokat, mivel a rendelet már pénteken megjelent a hivatalos közlönyben, ezzel pedig hatályba is lépett.

Kivételes módon azért a két politikai oldalnak sikerült egyhangúlag elfogadnia a 2007-es útfelújításokat, jövőre 133 utcában cserélnek aszfaltot, aztán leáll a "rendszerváltás óta sosem látott" rekonstrukciós dömping.

Arról is döntöttek a városatyák, hogy nem épülhet vízitaxi-állomás a budai alsó rakparton a Csalogány utcánál, mert a hivatal szerint azt csak balesetveszélyes módon lehetne megközelíteni, ráadásul a rakpart ennél nagyobb forgalmat nem bír el. Az egyik ügyosztály csatolt véleményében azonban az is olvasható, bár a Csalogány utcánál hivatalosan nem alakítható ki kikötő, mégis van már ott egy.

Tovább...

Szövegelés

Nyolc bekezdés, egy oldal, konkrétumok nélkül – nem sikerült az ötpárti megállapodást tető alá hozni a Budapest-minimumról. Városatyák és a szövegértési gyakorlat.

Már megint Demszky kezdte. Hogy feledtesse, már csak egyfős többsége van a kormányoldalnak Budapest parlamentjében, közös nyilatkozatra szólította fel a fővárosi pártokat, miszerint nem szolgáltatják ki Budapestet antidemokratikus törekvéseknek, és – horribile dictu – a főváros érdekében meghallgatják egymást, és még együtt is működnek. Az ellenzék első körben kiakadt, Tarlós hiányolta az ellenzéki javaslatokat a szövegből, a kereszténydemokraták liberális diktatúrát láttak az akcióban, az MDF pedig örült volna, ha Demszky az előző 16 évben is ennyire figyelt volna az ellenzékre. Az első papírt ezért csak a kormánypártok írták alá.

Eltelt két hét, a főpolgármester irodájában éjszaka sem hunyt ki a fény, Demszky íróasztala fölé görnyedve, ceruza végét rágva fogalmazgatta át a tervezetet. Ma második körben is egyeztettek a pártok (a KDNP nem ért rá, biztos épp mise volt), Tarlósnak már jobban tetszett az új szöveg, de nem írta alá, mert szerinte azért jó volna még egy kicsit egyeztetni. A kormánypártok mellett viszont a 2.0-s verziót az MDF is szignálta.

A szöveg egyébként nélkülözi a konkrétumokat, csupa lózung. Jogállamiság, önkormányzatiság alapelvére figyeljünk, álljon szóba a kormányoldal és az ellenzék, építsék együtt a szép városi jövőt, földre köpni tilos. Csupa olyasmi, ami egy normális országban magától értetődő alapvetés. Mintha minden autókázás előtt a helyi kapitányságra nyilatkozatot faxolnánk, melyben szent esküvéssel megígérjük, nem csapjuk el a járókeretes nénit a zebrán.

Pedig jó volna végre-valahára elindulni. Már postázták a városházára a 2007-es állami költségvetés tervezetét, amiről az egyik lehetséges főpolgármester-helyettes nyilatkozaton kívül csak annyit mondott, miután elolvasta: ajjaj.

Tovább...

Crying Game

A Ferenciek terén már takarítják a tegnapi barikád maradványait és a rendőrdobáláshoz összetört utcaköveket szedik össze az utcaseprők. A járókelők könnyeznek az éjjel kilőtt könnygáz nyomai miatt. Hideg polgárháború, magyar módra.

Kedd délelőtt békés képet mutat a Ferenciek tere; a Jégbüfétől nem messze már takarítják és teherautóra pakolják az éjjel emelt barikád maradványait, a Kossuth Lajos utca alatti gyalogos aluljáró kijárata mellett halomban állnak a torlaszként használt sínek. A belvárosban mindenki könnyezik, a tegnap kilőtt könnygáz miatt, a hajléktalanok sírva üldögélnek a kapualjakban, a 7-es buszra váró iskolások is a szemüket törölgetik. A Ferenciek terei templom előtt közterületesek takarítják össze a dobáláshoz felszedett és darabokra tört utcaköveket.

Már nem olyan vészes a másnap, mint a tévéostrom után. Mindent meg lehet szokni, mindenhez lehet alkalmazkodni. Indulás előtt most már nemcsak a Fővinformnál kell tájékozódni, érdemes egy pillantást vetni a percenként frissülő hírportálokra, hogy vajon van-e éppen újabb úttorlasz vagy rendbontás a belvárosban.

Ez van most a fővárosban. A Combinó jár a Nagykörúton, a volt kisgazda székház előtt pedig ugyanúgy jegyet kell váltani a parkoláshoz, mint eddig. Nappal most (remélem nem még) nyugi van, nincs különösebb jele, hogy hideg polgárháború zajlik az országban.

Eközben Budapesttől negyven kilométer, abban a faluban, ahol anyósomék laknak, a közértben nem szolgálják ki a korábban MSZP-s színekben indult képviselőjelöltet, az árpádsávos zászlót a kertjébe kiakasztó honpolgár pedig éjszaka átosont a szomszédba, hogy kutyaszarra összekenje a másik lakó kapujához kitett nemzeti lobogót, mert ő igazibb hazafi.

Szégyellem magam, helyettük is, és azt dúdolom némán, hogy az autók elé, az útra vetem magam. Az egyetlen forradalmár vagyok a városban.

Tovább...

Ungarische vircsaft

Azt mondják a lánglelkű forradalmárok, ők ugyan október 23-án sem mozdulnak egy tapodtat sem, oldja meg a kancellária az állami ünnepségeket, ahogyan tudja, majd legfeljebb a norvég királynak is a kezébe nyomnak egy árpádsávos zászlót. A szeptember 17-én kezdődött tüntetéssorozat óta kétszer láttam közelről a magyar szigetet, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására momentán nincs sok időm, munkába menet viszont arra kanyarodtam a kocsival.

Ma délelőtt csak néhányan lézengtek a dupla kordonok előtt, a fémrácsokra nagy gonddal, házilag készített transzparenseket feszítettek ki, a kedvencem a Sátán takarodj, vérvörös betűkkel. A téren éppen Pataky Attila, a legproletárabb gyökerű nemzeti zálogház-tulajdonos előadásában zengett valami hazafias nóta. Ha Pitti Katalin árvalányhajas áriái és a mai műsorszám nem rengették meg a kormányt, akkor semmi sem fogja.

A Rákóczi-lovasszobor körüli rész eléggé gyalázatos állapotban van, fű már nyomokban sem látható, cserébe viszont van egy nagy sátor (Tóth Ilona Kórház felirattal), a bokrok között szolgálati kocsik lapultak, a 2-es villamos fordulójában pedig talpig terepszínű ruhás, bajuszos atyafi kalauzolta a turistákat a Toi-Toi vécék között. A közelben egy nénike az aluljárós-paprikaárus tevékenységi körből ismert kempingasztalról nemzeti színű lobogókat árul (S-től XXL-es méretig), ugyanott hímzett feliratú, piros-fehér-zöld díszszalagok is kaphatók, melyek minden igazmagyar háztartásban bizonyosan nélkülözhetetlenek.

Jó lesz majd a CNN-en látni, ahogy a sápadt Gyurcsány zavartam próbálja magyarázni az 56 ötvenedik évfordulójára idesereglett előkelőségeknek, hogy mi ez az egész vurstli, és miért keverik össze Budapesten a lacikonyhát a szólásszabadsággal, de úgyis hazudik, még szerencse, hogy senki sem figyel rá.

A jeles alkalomra “Turista vagyok, nem magyar” feliratú pólók nagy tételben megrendelhetők nálam.

Tovább...

Hangadók

Megtartotta alakuló ülését az új Fővárosi Közgyűlés. Az ellenzék – mivel a koalíciónak egyelőre nem volt meg a minősített többsége – hozzájárult ahhoz, hogy Demszky havonta 871 ezer forintot kereshessen. Bár a főpolgármester a nyitó beszédében arról szónokolt, hogy a kiegyenlített erőviszonyok miatt szoros együttműködésre vannak ítélve az ellenzékkel, az első ülésen ez látványosan zátonyra futott. Pedig ő jó szándéka jeléül még karkötőket is osztogatott.

Kétmillió budapesti főpolgármestere akarok lenni, és a város érdekében együtt akarok működni az ellenzékkel, hogy ők is osztozhassanak sikereinkben – hangoztatta Demszky, aki kedvcsinálónak nemzeti színű, „Budapest a szabadság városa” feliratú karkötőkkel is kedveskedett városatyáknak. (A városháza sajtósától nem sikerült kideríteni, hogy a gesztus mennyibe fájt az adófizetőknek, és melyik bt-vel csináltatták a karkötőket.) A főpolgármester az újonc képviselők kedvéért még abban is segített, hogy közölte: szót kérni a „szót kérni” gomb megnyomásával lehet.

Már az első ülésnapon visszasírhatta a koalíció az előző ciklust, amikor a lényeges döntéseket egy másik szobában már levajazták, a városatyák pedig (akkor még kétharmados többségük volt) csak szavazógépnek kellettek. Demszky „Szabadságváros” Gábor ravaszul egy olyan javaslatot akart megszavaztatni, hogy ezentúl külön engedélyt kelljen kérni a politikai rendezvények technikai berendezéseihez, a színpad, a standok és a mobilvécék felállításához, illetve a hangtechnika kiépítéséhez. A főpolgármester külön is vonult a frakcióvezetőkkel, hogy meggyőzze őket arról, ő csak jót akar, mert így könnyen meg lehetne szüntetni az olyan áldatlan közterületi állapotokat, amik például a Kossuth téren kialakultak.

Tarlós „Erős Pista” István szerint viszont ez ebben a formában demokrácia- és alkotmányellenes, mert ha elfogadják, akkor bármelyik politikai nagygyűlést megfúrhatja a városházi koalíció azzal, hogy nem engedélyezi színpad építését vagy a hangfalakat. Demszky hiába ígérte meg szent esküvéssel, hogy a Fidesz rendezvényeire az SZDSZ bármikor bármilyen technikai segédeszköz használatához hozzá fog járulni, az ellenzék ellenkezése miatt a főpolgármester javaslatát végül napirendre sem vették.

Tovább...

40 pont

Előzetes megállapodást kötött a fővárosban az MSZP és az SZDSZ, ez lesz a várhatóan október 23-ára megszülető új koalíciós szerződés alapja. A főpolgármester és a városvezetés ismét a régi ígéreteit remixelte és öltöztette új köntösbe.

Negyven pontba sűrítették a koalíciós pártok azokat az ígéreteiket, amelyeket 2010-ben számon kérhet rajtuk a város. Átböngészve a listát sok újdonság nem olvasható, egyes pontokról pedig már most kijelenthető, hogy bizonyosan nem valósíthatók meg a következő négy évben. Lássuk a fontosabbakat.

„2010-re befejezzük a 4-es metrót.” Minden bizonnyal, főleg ha addig az időgépet is feltalálják. A metró első – Kelenföldi és Keleti pályaudvar közötti – szakasza a beruházó szerint 2009 utolsó napjára, a Bosnyák térig a plusz négy állomás pedig 2010 utolsó napjára készülhet el. Feltéve, hogy a beruházás a továbbiakban egyetlen napot sem csúszik.

„2007-ben befejezzük a 2-es metró felújítását, amelyre már 2008-ban új, egyterű metrókocsik érkeznek.” A főváros a nyáron kötött szerződést a lestrapált szovjet metrószerelvények cseréjéről. 67 milliárd forintért 37 új, francia dizájnos kocsit vesz Budapest, a prototípus 2008 júniusában érkezik. Ne hasogassunk szőrszálat, valóban arról szól az ígéret, hogy új metrókocsik érkeznek, és nem arról, hogy azok forgalomba is állnak.

„Felgyorsítjuk az M0-s körgyűrű építését.” Chuck Norris sem örülhetne nálunk jobban ennek. Gonoszkodásból tesszük csak hozzá, hogy a körgyűrűt – az északi híddal együtt – nem a főváros, hanem az állam építi és fizeti. Drukkolni azért lehet.

„2008 nyarától felújítjuk a Margit hidat.” Rá is fér szegényre, utoljára 1978-ban esett át nagygenerálon, a ciklusideje pedig 2003-ban lejárt. A felújítás nagyjából hatmilliárd forintba kerülne, és csak akkor indulhat, ha előbb elkészül az M0 északi hídja, ami a legutóbbi hírek szerint – újabb egy évet késve – 2008 nyarára készülhet el.

„Kiszorítjuk a felesleges átmenő forgalmat a belvárosból.” Feltéve, hogy előbb elkészül az északi M0 híd, és befejeződik a körgyűrű építése.

„A kormánnyal együttműködve egymáshoz igazítjuk a MÁV, Volán és BKV járatokat a Budapesti Közlekedési Szövetségben.” Mint ahogyan azt már tíz éve is ígérték. Azóta annyi történt, hogy az ingázóknak csak a Budapest-tábláig kell busz- vagy vonatjegyet venniük, onnantól pedig a „nagybérletet” használhatják. Mivel a menetrendeket nem hangolták össze és nem alakítottak ki összkomfortos átszállási csomópontokat, a negybérlet korántsem olyan kapós, mint várták.

„Uniós és kormányzati támogatással átvezetjük az 1-es villamost Budára, a 3-as villamost meghosszabbítjuk.” Feltéve, hogy lesz uniós forrás, annak zömét ugyanis a kormány – ahelyett, hogy bankhiteleket nyögne ezekben az ínséges időkben – a 4-es metróra költené. Az 1-es villamos egyébként a Lágymányosi híd 1995-ös elkészülte óta vár arra, hogy átfuthasson Budára, a síneknek ugyanis meghagyták a helyet az átkelőn.

„Egységes parkolás létrehozását kezdeményezzük a kerületi parkolótársaságok összefogásával.” Szép is volna. A parkolásról ugyan a Fővárosi Közgyűlés alkot rendeletet, a parkolópénzt viszont a kerületek megbízásából egy magáncég szedi be. Biztos könnyű lesz őket meggyőzni, hogy mondják fel a szerződéseiket, és mondjanak le évi többmilliárd forintról.

„2010-ig több mint 40 százalékkal növeljük a kerékpárút-hálózatot.” A hálózat jelenleg kábé 140 kilométer hosszú, vagyis a következő négy esztendőben évente átlagosan 14 kilométer bicikliút építését vállalja a főváros.

„Magántőke bevonásával közösségi kulturális negyedet hozunk létre a Gázgyár 27 hektáros területén, hogy Budapest a szabadság fővárosa maradjon vonzó, színes kulturális élettel.” Aha. Először el kellene takarítani a gázgyári masszát (helyenként nyolc méteres mélységben kell kicserélni a szennyezett földet), a teljes beruházás mintegy 40 milliárd forintba kerülne, megvalósítása pedig optimista becslések szerint is tíz évig tartana. A városháza egyelőre azt a korábbi ígéretét sem tudta megtartani, hogy a most elmúlt nyárra megnyitja a területet a nagyközönség előtt, és bejárhatóvá teszi a Duna-parti sétányt. Annyi viszont máris sikerült, hogy pályázat nélkül vállalhasson részt a magánbefektető a gázgyári fejlesztési társaságban.

És még hosszan sorolhatnánk.

Tovább...

Továbbszolgálók 2.

Nem babonásak a városatyák; a Fővárosi Közgyűlés péntek 13-án tartja alakuló ülését, ahol szépen esküt tesznek az újdonsült képviselők, fizetést szavaznak Demszkynek, aztán hazamennek, és egész hétvégén a tükör előtt gyakorolhatják az acsarkodást. A fővárosi MSZP-ben továbbra is kuss van (a három pénzosztó helyért hatan is versengenek), az SZDSZ-ből a főpolgármester bizalmasain és emberein kívül lassan sikerült mindenkit kiszorítani, a Fidesz pedig csak akkor lesz rendes és konstruktív ellenzék, ha Demszky is jó fiú lesz.

A főpolgármesterrel együtt 67 tagú Fővárosi Közgyűlésbe beválasztott képviselők kétharmada teljesen új arc, legalábbis a fővárosi politikában. Dúskálhatunk bukott polgármesterek között, akiknek kell a hely, ha már a választók kegyelméből nem jutott nekik, és egy fél Orbán-kormány is összerakható volna a volt miniszterekből (Pokorni, Fónagy, Katona).

A papírforma alapján Tarlós „Erős Pista” István lett a legnagyobb fővárosi frakció vezetője, a Fidesz képviselőcsoportja 25 tagú lett, hiszen az MSZP-nek 24 képviselője van. Tarlós közölte, ha Demszky rendesen viselkedik, és nemcsak „retorikájában lesz demokrata”, akkor az értelmes javaslatokat ők is megszavazzák. A Fidesz máris jelezte, hogy igényt tart egy raklapnyi bizottsági elnöki tisztségre, és szeretné újraszabni a fővárosi „házszabályt” (a szervezeti és működési szabályzatot), amit a haramiák koalíciója az elmúlt önkormányzati ciklusban az ellenzék rovására módosított.

Nem kapott semmilyen frakcióbeli tisztséget Pokorni Zoltán, a XII. kerület új polgármestere, vélhetően azért, nehogy megkönnyítsék neki, hogy 2010-re a Fidesz főpolgármester-jelöltje lehessen. Ez a megtiszteltetés várhatóan ismét Tarlóst fogja érni négy év múlva, aki akkor is függetlenként vághat neki a küzdelemnek, hiszen ismét megállapodik Orbán Viktorral, hogy ne kelljen belépnie a pártba, mégis vezethesse annak fővárosi frakcióját.

Még egy érdekesség Demszky háza tájáról. Az SZDSZ-nek 10 tagú lesz a frakciója, mert a főpolgármester (aki alapból rendelkezik szavazati joggal a közgyűlésben) lemondott listás mandátumáról, csakúgy, mint a húzónévként szereplő Rajk László. A két megmaradt hely közül csak az egyikre sikerült benyomnia Demszkynek az emberét, a másik mandátumot pedig kénytelen-kelletlen az a szabaddemokrata városatya kapja, aki a legjobb eredményt (44 százalék!) érte el október 1-jén az egyéni választókerületében. A főpolgármester egyébként Rajk helyére egyik bizalmasát és tanácsadóját szerette volna ültetni, akiről annyit tudni, hogy egy volt SZDSZ-es, most MSZP-s országgyűlési képviselő veje, kulturális vállalkozásokat is támogató milliárdos üzletember, egyik cége pedig jó pénzért takarította korábban az állami intézményeket, amíg ezt a sajtó ki nem derítette.

És még csak a startpisztoly dördült el.

Tovább...

Vásárfia

Egy bottal járó 74 éves néni véletlenül a vásározók közé hajtott az óbudai MDF-piacon, egyvalaki meghalt, négyen megsérültek. Az 1989-ben nyitott, eredetileg kedvezményes árú zöldség-gyümölcs vásárok mára echte bóvli-feketepiaccá alakultak, ahol akár három mázsa lejárt szavatosságú joghurttól is könnyen meg lehet szabadulni.

Egy halott, négy sebesült az óbudai SZTK előtti bolhapiacon; szombaton egy 74 éves, amúgy bottal járó néni kocsijával rosszul kanyarodott, és elsodorta az Vörösvári úti parkolóban portékáikat kipakolt árusokat, valamint a tömeg közé lökött egy konténert.

A III. kerületi szakrendelő előtti parkolóban 16 éve működik kirakodóvásár, ahol ma már nemcsak zöldséget és gyümölcsöt, hanem a szartól a röpülőig mindent lehet kapni. Szombat délelőttönként boldog-boldogtalan kitelepül a placcra, és alkalmi standokról vagy konténerekből árulja a bizonytalan eredetű, de legalább olcsó portékákat.

A Vörösvári úti kirakodóvásár eredetileg MDF-piacként indult. 1989-ben Zacsek Gyula, az akkori vezető kormánypárt politikusa találta ki, hogy olcsón kéne adni a népnek a zöldséget-gyümölcsöt. 1989 augusztusában hét helyen is nyílt MDF-piac a fővárosban. 2001 óta viszont háromra csökkent a számuk, a Vörösvári úti parkoló mellett a Klauzál téren és a kelenföldi Vahot utcában működik alkalmi vásár. Az óbudai ideiglenes piac miatt egymásnak estek már a kerületi politikusok is, a kosszal, parkolási káosszal – és mint a tegnapi példa is mutatja, olykor balesetekkel is – járó, a piacfelügyeletet és a számlaadást erősen nélkülöző vásárhelyeket nem merték bezárni.

A legdurvább, egykori MDF-piac a Komjádi uszodánál lévő parkolóban üzemel, szombat reggelenként a földről áruló hajléktalanok sora egészen a Margit híd budai lábánál lévő parkig ér. Három hónapja valaki teherautó platójáról olcsó pudingokat, sajtokat és joghurtokat árult a kispénzű vásárlóknak, akik különösebben nem vették zokon, hogy a mintegy 300 kilogrammnyi tejtermék mindegyikét átcímkézték, mert már régen lejárt a szavatosságuk.

Tovább...

Továbbszolgálók

Ahogyan az várható volt, a kormánypártok között beindult az egyezkedés, ki milyen helyet kapjon. Demszky új emberei közül a hozzá talán legközelebb álló Ikvai-Szabó Imre lett a városházi SZDSZ-frakció vezetője, a főpolgármester így megszabadult Bőhm Andrástól, akivel már korábban összevesztek. Ikvai csak a koalíciós tárgyalások idejére lett első embernek kinevezve, hogy azután a Fővárosi Közgyűlés novemberi ülésétől humánpolitikai főpolgármester-helyettesként szolgálhassa tovább a várost.

Az MSZP-nél az újrázó, de kényszerűségből a kompromisszumok robotosává váló Molnár Gyula lett a városházi szocialisták első embere, és ebbéli minőségében tárgyalhat az SZDSZ-szel, hogy most már nem két, hanem három főpolgármester-helyettesi posztra tartanak igényt a szocialisták, az országos (és némileg egyben fővárosi) zakó következtében. Ugyanúgy a gazdasági ügyeket, az infrastruktúrát és stratégiai fejlesztéseket szeretnék, mint korábban, csak nem két, hanem három embernek.

Van, aki szerint ezzel már el is dőlt a dolog, bár a felek bőszen egyezkednek még néhány hétig, az SZDSZ ugyanis még egy erőtlen tiltakozást sem eresztett meg amiatt, hogy az MSZP gyakorlatilag ötven százalékkal emelte követeléseit. A szocik ráadásul úgy számolnak: a szadi két helyet is kap a városvezetésben, hiszen ők adják a főpolgármestert is.

A takarékoskodás jegyében karcsúsítják a bizottságok számát is. Eddig 21 ilyen testület működött, volt külön olyan, amelyik a társadalommal és a civilekkel tartotta intézményesen a kapcsolatot, volt külön oktatási és kulturális, külön a pénzügyekre, külön még egy a pénzügyek ellenőrzésére. A korrektség jegyében azért hozzá kell tenni, hogy akárhány bizottságban is ült egy városatya, a pénze nem többszöröződött. A végén állítólag marad 13 grémium, amiből lesz néhány szuperbizottság, a többit meg akár az ellenzék is vezetheti. Kivétel a korábban kereszténydemokrata vezetésű közbeszerzési bizottság, amely eddig is és ezután is fontos lesz, és várhatóan megint az ellenzék kapja.

És hogy kik lesznek a tökéletes helyettesek? Esélyesként emlegetnek két volt polgármestert (az V. és a II. kerületből), a párt budapesti pénztárnokát (az egyik fontos bizottság – a tulajdonosi – eddigi vezetőjét), a most leváltott fővárosi frakcióvezetőt, és a fővárosi politikában eddig még ismeretlen kerületi elnököt.

Az ellenzék nagyobbik részét eközben Tarlós István igyekszik védőszárnyai alá vonni, remeknek ígérkeznek a Demszkyvel várhatóan vívott csörték, öröm lesz majd ilyenkor a Nemzet Pedagógusát elnézni egy hellyel arrébb, aki szégyenszemre kénytelen lesz a turult lebontatni, már ha ezek után széles e hazában mer még ilyesmire bármilyen hatóság engedélyt adni. Pokornit szelíden megfenyítette a Fidesz Fővárosi Közgyűlésből időközben kiszorult fővárosi elnöke, hogy nem ér egyszerre polgármesternek is lenni, meg listán bejutott fővárosi képviselőnek is lenni, de rögtön hozzátette, hogy ez persze csak ajánlás. Katona Kálmán meg szívhatja búvárpalackból az oxigént, amíg el nem szédül, és nem látja duplán a három megmaradt MDF-est.

A koalíción belül mindenesetre megvalósulni látszik a rend, persze szigorúan József Attila-i értelemben. Ha valamelyikük is eltörné mondjuk a lábát vagy megsértődne, már nincs meg a többségük. Pedig nagy horderejű döntések meghozatala előtt állnak; végre be kellene váltaniuk az évtizedekkel korábbi ígéreteiket, és normális nagyvárost illene faragniuk ebből a szerencsétlen Budapestből.

Tovább...

Bénázás

Újabb négy nem könnyű év vár a városra; a főpolgármestert éppen hogy hatalomban tartották a legelszántabb kormánypárti szavazók, akik inkább Gyurcsány miatt voksoltak Demszkyre, aki a teljesítménye alapján aligha érdemelne egy újabb ciklust. Majdnem patthelyzet alakult ki Budapest “parlamentjében”, a Fővárosi Közgyűlésben is, ahol a várhatóan Tarlós vezetésével megalakuló Fidesz-KNDP-frakció lesz a legnagyobb, 30 tagú, az MSZP-nek 24, az SZDSZ-nek 9, az MDF-nek pedig három képviselője lesz. A koalíció szerencséjére a főpolgármester plusz egy szavazatával éppen hogy többségben vannak.

Bukott a kormányoldal a kerületekben is. Teljes Buda (beleértve a polgármestereket és az ennél jóval fontosabb, képviselő-testületi többséget) a Fideszé, leszámítva az Újbudaként is emlegetett XI. kerületet, ahol az egyébként szoci budapesti elnök Molnár Gyula nyert ugyan, de a testületben ugyanannyi képviselője van a bal- és a jobboldalnak. (A Rózsadombon és Budafok-Tétényben ismét fideszes lett a városrészvezető.) Pesten a jobboldal adja a polgármestert és a többséget a Belvárosban – ahol a török szőnyegkereskedőnek is beillő küllemű MSZP-s Steiner Pált a Fidesz egykori ökle, Rogán Antal váltja –, a messzi XVI. kerületben – ahol a Fidesznek egymagában többsége van, még a testületbe bejutott egy Jobbikos képviselő segítségére sem szorulnak rá –, valamint Budapest legkeletibb részében, a XVII. kerületben is hasonló a helyzet.

Továbbra is billegő körzetnek számít Ferencváros, ahol a 16 éve regnáló SZDSZ-es Gegesy Ferenc ismét nyert, de egy tavalyi telekeladás nyomán kipattant koalíciós marakodás miatt kétséges, hogy ki tudnak-e egyezni a helyi szabaddemokraták és szocialisták. Ha ki tudnának, együtt éppen többségben volnának a kerületi testületben. Józsefvárosban az SZDSZ-es Csécsei Bélának sem könnyű a helyzete, hiszen a mögötte lévő többség jobboldali, csakúgy, mint két ciklussal korábban.

Visszatérve a Fővárosi Közgyűlésre, kemény koalíciós alkudozások várhatók. Az SZDSZ most jóval rosszabbul szerepelt, mint négy éve (akkor 16, most csak 9 városatyát delegálhatnak), hivatkozhat viszont arra, hogy a kormányoldalt végül is Demszky mentette meg, aki hajszál híján legyűrte Tarlóst, és neki köszönhető a budapesti koalíciós többség. Az MSZP mondhatja, hogy ők hozták a négy évvel ezelőtti formájukat, hiszen akkor is, és most is 24 tagú a frakciója, ráadásul pozíciókat kell találni a kerületekből kihullott prominenseiknek, akik korábban is azt tervezték, hogy erősítik a párton belüli hatalmukat a fővárosban, most viszont gyakorlatilag kénytelenek ezt tenni. Várható, hogy a szocik bejelentik igényüket a legfontosabb, az infrastruktúráért felelős főpolgármester-helyettesi posztra, cserébe a gazdasági helyettes – mint eddig – Demszky valamelyik famulusa lehet.

Nem lesz könnyű dolga a városvezető koalíciónak az igencsak megerősödött, Tarlós vezette Fidesz-KNDP-frakcióval sem. A választási eredmények kihirdetésekor a volt óbudai polgármester közölte, hogy nem gratulál a sportszerűtlen Demszkynek, aki ezentúl semmiképpen sem mondhatja, hogy Budapest liberális város. A főpolgármester első győzelmi mondata viszont az volt: Budapest továbbra is liberális város maradt. Ennyit a konstruktív együttműködésről, hasonlóra számíthat a város a következő négy évben is.

És egyéb kellemetlenségekre is. Az egyre mélyülő belpolitikai válság miatt túl messzire jósolni nem lehet, de azt tudható, hogy a kormányzati megszorítások a fővárost is vastagon érinteni fogják, lehet majd újabb tüntetéseket szervezni a hivatalnokok kirúgása és a kórházak bezárása miatt. A jelenleg is futó nagyberuházások befejezésére sem vennék mérget, egyelőre azt sem tudni, miből fedezik a 4-es metró horribilis, majdnem Budapest egyéves büdzséjével megegyező költségét. A kormány szívesen kihátrálna, a rá eső kábé 250 milliárdot EU-forrásokkal pótolná, aminek csak az a szépséghibája, hogy utólag fizeti Brüsszel, és még sikeresen pályázni is kell. Nem tartom kizártnak, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva a metrót egyszerűen kihúzzák a listáról, túl sok munka amúgy sem veszne kárba, az alagutat csak januárban kezdik fúrni, a munkához szükséges alkatrészek közül is csak az a darab érkezett meg, amit nemrégiben Demszky nagy csinnadratta közepette felújított. Demszky amúgy sem lesz abban a helyzetben, hogy átvágja a majdani metró elkészülténél a díszszalagot, egyrészt megígérte, többször már nem indul, másrészt ha minden flottul megy, az építkezéssel akkor sem tudnak ebben a ciklusban (értsd 2010 októberig) végezni, legfeljebb 2011 közepére.

Az idei városháza költségvetést ráadásul annyira kifeszítették, amennyire csak tudták, minden szabad fillért igyekeztek hangulatjavító infrastrukturális beruházásra költeni (lásd kampányszerű útfelújítások), a működtetésre jó 3 milliárddal kevesebb jutott az előző évinél. A 2007-ig futó egyéb nagyobb fejlesztések (mint például a 2-es metró ötéves felújítása) még rendben lezajlanak, az ez utáni időszakra azonban minden habos csudát, amit látványterveket lobogtatva vizionál a városvezetés, uniós pénzekből kellene költeni, kérdés, hogy az önrészt össze tudja-e kaparni a város. 2008-tól a nehéz idők jönnek. Az olyan, valóban városi gondok, hogy van-e elég kerékpárút vagy Duna-parti kiülős hely, huszadrangúvá degradálódnak.

Ahogyan az ország is egyre inkább és végérvényesen a legnyugatibb balkáni perifériává válik, úgy a főváros is sodródik vele.

Tovább...