Menekülés Budapestről

Az augusztus 20-i állami ünnepségek 115 éves történetének legsúlyosabb katasztrófája történt tegnap; az orkánnal járó vihar miatt a tűzijátékra összegyűlt másfélmillió ember pánikszerűen menekült. A helyreállítás már folyik, és már vitatkoznak azon, kinek mit kellett volna időben tennie. Budapesti tudnivalók baj esetére.

Három halott, kétszáz sebesült, és pánik a belvárosban – ez a mérlege az idei, augusztus 20-i ünnepségeknek. Az 1891-ben törvénybe iktatott állami ünnep történetében ilyen súlyos katasztrófa még nem történt, a belvárosra percre pontosan a tűzijátékkal egy időben rászakadt, olykor 120 kilométeres sebességű széllel is járó vihar miatt másfélmillió ember fogta menekülőre. Megállás nélkül dolgoztak a rendőrök, a mentők és a tűzoltók.

A katasztrófáknak rengeteg típusa van, a tegnapi riadalom után érdemes talán közelebbről szemügyre venni, milyen tervek vannak ilyen esetekre a fővárosban. Már csak azért is, mert az időjósok – nem sokkal ugyan, de – előre jelezték, hogy a tűzijáték idején jön az orkán erejű vihar, és le lehetett volna fújni az ünnepséget (mint ahogyan azt Székesfehérváron tették). Ez azért sem mindegy, mert vész esetén az egyik első és legfontosabb feladat a lakosság tájékoztatása, egyrészt hogy könnyebben el lehessen szállítani a kritikus helyszínről az embereket, másrészt hogy ne törjön ki pánik.

A szakemberek megkülönböztetik a kitelepítést (amikor már jó előre tudják, hogy baj lesz, és van idő intézkedni), valamint a kimenekítést, amikor a lakosságnak azon nyomban el kell hagynia a várost. Az evakuálásról a belügyminiszter hoz rendeletet, sürgős esetekben viszont a polgármester is dönthet erről. Ilyenkor az előre meghatározott gyülekezési helyeken szedik össze és szállítják el a tömeget, főként a Volán és a BKV buszainak segítségével. Ha nincs idő a gyülekezési helyeket körbejárni, akkor házról házra járva gyűjtik be a lakosokat.

Kitelepítési terveket főként azokban a kerületekben dolgoztak ki, ahol vegyi üzemek működnek. Egész Budapestre vonatkozó evakuálási terv a rendszerváltás óta nem készült. Ha baj van, óvóhelyként szolgál a 2-es és a 3-as metró alagútja, ahol összesen negyedmillió ember fér el. A metróvonal óvóhelyeit évente kétszer tesztelik, egy-egy szektorban pedig háromévente polgári védelmi gyakorlatot is tartanak. A 4-es metró vészhelyzet esetén csak menekülési útvonalként szolgál majd, óvóhelyeket nem alakítanak ki benne.

Nem árt tudni azt sem, hogy egy nagyjából Paks méretű, 20 ezer lakosú város teljes kitelepítése hat órába is beletelhet. Ennél jóval hosszabb ideig fog tartani kideríteni, ki tudta előre az augusztus 20-i vihart és kinek kellett volna időben cselekednie.