Lámpa a hídon

A következő történet annyira speciálisan budapesti, hogy ha valaki megfestené, bízvást rákerülhetne a város címerére. A kis magyar WTC építése, Mekk Elek ajánlásával.

A budapesti irodaház-piac két legújabb büszkesége az Árpád híd pesti hídfőjénél – a Népfürdő utcai lehajtók által körbevett területen – épülő Duna és Európa Torony, mindkettő magasabb hatvan méternél. Igaz, hogy a főváros 2002-ben elfogadott magasház-rendelete szerint a felhőkarcolók Budapesten nem nőhetnek az égig, legfeljebb 45 méter magasak lehetnek. Csakhogy míg a magasház-tilalomról szóló szabályt a városatyák egy délutáni rendkívüli ülésen fogadták el, a kerület aznap délelőtt rányomta a pecsétet a két torony építési engedélyére, így a tilalom azokra még nem vonatkozhatott.

A két évvel ezelőtt indult építkezés idén nyáron fejeződött be, az irodaházak már elkészültek, a kapcsolódó közlekedési beruházásokkal azonban csak idén októberre végez a beruházó. Az építkezés kezdetén a köz javára ígért felhajtó- és útszélesítésre, valamint az Árpád híd pesti hídfője alá kerülő gyalogos és közúti aluljáró megépítésére még tízmilliárd forintot ígért a tornyokat építtető osztrák cég, ami azért sem tűnt nagyvonalú ajánlatnak, mert az év ingatlanbizniszének nevezték a kis magyar WTC eladását. A köznek szánt pénz végül a tízedére apadt, a spórolás Mekk Eleket is megszégyenítő építési technikában is érvényesült.

A 130 százalékos telítettséggel üzemelő, szebb napokat is látott Árpád híd Népfürdő utcai csomópontjánál előbb a Dagály strand felőli, északi lehajtó ágat zárták le félszélességben. A forgalmat egy-egy mélabús útépítő munkás irányította jelzőtárcsával, éjszakára pedig ideiglenes jelzőlámpát szereltek fel. Amíg a forgalom a lehajtó egyik sávján haladt, a másikat elbontották, hogy alatta kiássák az aluljárót. Az arrafelé közlekedő autósokat előbb egy kifeszített műanyag szalag, majd farostlemez védte a mélységtől. Közben a beruházó kontójára kiszélesítették a Népfürdő utcát, kialakították a mélygarázsokhoz vezető lámpás kereszteződéseket, és a februári hóesésben vadul aszfaltoztak.

Az északi felhajtó nemrégiben készült el, a hídra vezető korábbi egy sávhoz hozzácsaptak még egyet. (Ezt is elég sajátságosan építették, előbb kibővítették az úttestet, és csak ezután rakták arrébb a közvilágítási lámpák oszlopait.) A Népfürdő utcából tehát ezentúl két sávon lehet feljutni Buda irányába az Árpád hídra. A felhajtó két sávja közül azonban csak az egyik folytatódik a hídon, a beruházó ugyanis túl drágának találta a gyorsítósáv kialakítását, pedig a főváros is ezt kérte. A közlekedési felügyelet végül hosszas szakmai vita után úgy döntött: az irodaházak miatt megnövekvő forgalom akkor tud biztonságosan feljutni a csonka felhajtón a dunai átkelőre, ha közlekedési lámpákat tesznek a hídra, és így állítják meg a Pest felől érkező autóáradatot. Ennél már csak egy olcsóbb megoldás lett volna, ha fekvőrendőrökkel szórják meg az Árpád hidat.

A jelzőlámpák tesztje a héten volt, az engedélyező közlekedési felügyelettől senki sem ért rá megjelenni az eseményen. A lámpákat a csúcsforgalom kellős közepén kapcsolták be, a népharag és a hatalmas káosz miatt pedig alig másfél óra múlva ki. Ezután tíz percen belül helyreállt a rend, és lehetett közlekedni az Árpád hídon. Most mindenki azt jósolja, hogy a húszmillióért felállított lámpák örökre sárgán fognak villogni. Pedig csak azt kell megvárni, hogy a jelenleg fél házzal sem üzemelő tornyokba beköltözzenek a bérlők.