Bénázás

Újabb négy nem könnyű év vár a városra; a főpolgármestert éppen hogy hatalomban tartották a legelszántabb kormánypárti szavazók, akik inkább Gyurcsány miatt voksoltak Demszkyre, aki a teljesítménye alapján aligha érdemelne egy újabb ciklust. Majdnem patthelyzet alakult ki Budapest “parlamentjében”, a Fővárosi Közgyűlésben is, ahol a várhatóan Tarlós vezetésével megalakuló Fidesz-KNDP-frakció lesz a legnagyobb, 30 tagú, az MSZP-nek 24, az SZDSZ-nek 9, az MDF-nek pedig három képviselője lesz. A koalíció szerencséjére a főpolgármester plusz egy szavazatával éppen hogy többségben vannak.

Bukott a kormányoldal a kerületekben is. Teljes Buda (beleértve a polgármestereket és az ennél jóval fontosabb, képviselő-testületi többséget) a Fideszé, leszámítva az Újbudaként is emlegetett XI. kerületet, ahol az egyébként szoci budapesti elnök Molnár Gyula nyert ugyan, de a testületben ugyanannyi képviselője van a bal- és a jobboldalnak. (A Rózsadombon és Budafok-Tétényben ismét fideszes lett a városrészvezető.) Pesten a jobboldal adja a polgármestert és a többséget a Belvárosban – ahol a török szőnyegkereskedőnek is beillő küllemű MSZP-s Steiner Pált a Fidesz egykori ökle, Rogán Antal váltja –, a messzi XVI. kerületben – ahol a Fidesznek egymagában többsége van, még a testületbe bejutott egy Jobbikos képviselő segítségére sem szorulnak rá –, valamint Budapest legkeletibb részében, a XVII. kerületben is hasonló a helyzet.

Továbbra is billegő körzetnek számít Ferencváros, ahol a 16 éve regnáló SZDSZ-es Gegesy Ferenc ismét nyert, de egy tavalyi telekeladás nyomán kipattant koalíciós marakodás miatt kétséges, hogy ki tudnak-e egyezni a helyi szabaddemokraták és szocialisták. Ha ki tudnának, együtt éppen többségben volnának a kerületi testületben. Józsefvárosban az SZDSZ-es Csécsei Bélának sem könnyű a helyzete, hiszen a mögötte lévő többség jobboldali, csakúgy, mint két ciklussal korábban.

Visszatérve a Fővárosi Közgyűlésre, kemény koalíciós alkudozások várhatók. Az SZDSZ most jóval rosszabbul szerepelt, mint négy éve (akkor 16, most csak 9 városatyát delegálhatnak), hivatkozhat viszont arra, hogy a kormányoldalt végül is Demszky mentette meg, aki hajszál híján legyűrte Tarlóst, és neki köszönhető a budapesti koalíciós többség. Az MSZP mondhatja, hogy ők hozták a négy évvel ezelőtti formájukat, hiszen akkor is, és most is 24 tagú a frakciója, ráadásul pozíciókat kell találni a kerületekből kihullott prominenseiknek, akik korábban is azt tervezték, hogy erősítik a párton belüli hatalmukat a fővárosban, most viszont gyakorlatilag kénytelenek ezt tenni. Várható, hogy a szocik bejelentik igényüket a legfontosabb, az infrastruktúráért felelős főpolgármester-helyettesi posztra, cserébe a gazdasági helyettes – mint eddig – Demszky valamelyik famulusa lehet.

Nem lesz könnyű dolga a városvezető koalíciónak az igencsak megerősödött, Tarlós vezette Fidesz-KNDP-frakcióval sem. A választási eredmények kihirdetésekor a volt óbudai polgármester közölte, hogy nem gratulál a sportszerűtlen Demszkynek, aki ezentúl semmiképpen sem mondhatja, hogy Budapest liberális város. A főpolgármester első győzelmi mondata viszont az volt: Budapest továbbra is liberális város maradt. Ennyit a konstruktív együttműködésről, hasonlóra számíthat a város a következő négy évben is.

És egyéb kellemetlenségekre is. Az egyre mélyülő belpolitikai válság miatt túl messzire jósolni nem lehet, de azt tudható, hogy a kormányzati megszorítások a fővárost is vastagon érinteni fogják, lehet majd újabb tüntetéseket szervezni a hivatalnokok kirúgása és a kórházak bezárása miatt. A jelenleg is futó nagyberuházások befejezésére sem vennék mérget, egyelőre azt sem tudni, miből fedezik a 4-es metró horribilis, majdnem Budapest egyéves büdzséjével megegyező költségét. A kormány szívesen kihátrálna, a rá eső kábé 250 milliárdot EU-forrásokkal pótolná, aminek csak az a szépséghibája, hogy utólag fizeti Brüsszel, és még sikeresen pályázni is kell. Nem tartom kizártnak, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva a metrót egyszerűen kihúzzák a listáról, túl sok munka amúgy sem veszne kárba, az alagutat csak januárban kezdik fúrni, a munkához szükséges alkatrészek közül is csak az a darab érkezett meg, amit nemrégiben Demszky nagy csinnadratta közepette felújított. Demszky amúgy sem lesz abban a helyzetben, hogy átvágja a majdani metró elkészülténél a díszszalagot, egyrészt megígérte, többször már nem indul, másrészt ha minden flottul megy, az építkezéssel akkor sem tudnak ebben a ciklusban (értsd 2010 októberig) végezni, legfeljebb 2011 közepére.

Az idei városháza költségvetést ráadásul annyira kifeszítették, amennyire csak tudták, minden szabad fillért igyekeztek hangulatjavító infrastrukturális beruházásra költeni (lásd kampányszerű útfelújítások), a működtetésre jó 3 milliárddal kevesebb jutott az előző évinél. A 2007-ig futó egyéb nagyobb fejlesztések (mint például a 2-es metró ötéves felújítása) még rendben lezajlanak, az ez utáni időszakra azonban minden habos csudát, amit látványterveket lobogtatva vizionál a városvezetés, uniós pénzekből kellene költeni, kérdés, hogy az önrészt össze tudja-e kaparni a város. 2008-tól a nehéz idők jönnek. Az olyan, valóban városi gondok, hogy van-e elég kerékpárút vagy Duna-parti kiülős hely, huszadrangúvá degradálódnak.

Ahogyan az ország is egyre inkább és végérvényesen a legnyugatibb balkáni perifériává válik, úgy a főváros is sodródik vele.