Betyárbútor

Egy éve nem írja alá a főpolgármester az utcabútor-tender nyerteseivel a szerződést, mert az „nem állná ki a kampány hangulatának próbáját” – mondta a minap Katona Kálmán MDF-es főpolgármester-jelölt. Ez így elég homályosan hangzik, pedig Katona az elmúlt évek egyik legzaftosabb fővárosi botrányába próbál beletenyerelni. A háttérben a fővárosi reklámpiac egyik legértékesebb szeletének a felosztása áll, minden párthoz közeli cég kapna a koncból, csak éppen az MDF nem.

Ki ne gondolt már arra, hogy lecserélné lakásában a bútorokat? Ki ne örülne annak, ha ezt ingyen megtehetné? A bútorgyártó cég pedig cserébe csak annyit kérne, hogy a kanapén és a konyhaszekrényen jól olvashatóan rajta lehessen a cég neve, hátha a rokonok is kedvet kapnak a bútorvásárláshoz.

Nagyjából ennyi a lényege a főváros utcabútor-tenderének is, amely a rosszmájúak szerint az évtized korrupciója, árnyaltabb vélemények szerint pedig pusztán az egységes városkép megteremtése érdekében tett fontos lépés.

Egy nap volt hátra Magyarország EU-csatlakozásáig, amikor az Újvárosháza üléstermében valamelyik pad alól előkerült a tender tervezete, amelyet azon melegében jóvá is hagyott a városházi többség. A javaslat szerint a főváros a nyertes cégekkel legyártatja és a közterületeken elhelyezteti az egységes padokat, utasvárókat, hirdetőoszlopokat és nyilvános vécéket. A városházának így az egész egy fillérjébe sem kerül, míg a nyertes cégek 25 éven át sáfárkodhatnak az általuk készített utcabútor reklámfelületeivel. Tekintve, hogy a belvárosi közterületi reklámpiac eléggé telített, ez nem kis üzlet a győzteseknek, pláne negyed évszázadon át.

Az üzleti konstrukció nem nyerte el mindenki tetszését. Az ellenzék háborgott, szerintük azért kellett villámsebesen kiírni a tendert, mert az EU-csatlakozás után már szigorúbb közbeszerzési szabályok érvényesek. Jól mutatja szerintük, hogy a városvezetés mennyire lezsírozta az ügyet, hogy a csütörtöki döntés után pénteken már a lapokban megjelent a pályázati kiírás.

Megszólalt a városháza közbeszerzési biztosa, aki szerint hiányos volt a tender. Nyilván ettől teljesen függetlenül egy hónapon belül nyugdíjba küldték a biztost. Kifogásait fogalmazta meg a közterületi reklámszövetség is: szerintük a fővárosi pályázat éppen a főváros előírásaiba ütközik, a városrendezési tervek ugyanis nem engedik a reklámmal kombinált utcabútorok elhelyezését a frekventált közterületeken. Ráadásul biztosan nem teljesül a pályázat fő célja, az egységesség, hiszen a városháza csak a fővárosi kezelésű közterületekkel gazdálkodhat. A kerületek pedig azt csinálnak a mellékutcákban, amit csak akarnak.

A közterületi reklámcégek már évekkel korábban is kopogattak a városháza ajtaján azzal, hogy reklámfelületért cserébe ingyen telepítenének utcabútorokat a budapesti közterületekre.

Egy francia cég 2000-ben bemutatót is tartott a városatyáknak, a felek azonban akkor még nem csaptak egymás tenyerébe. Ugyanez a cég később az éppen Párizsba látogató főpolgármestert is invitálta, aki azonban a meghívásnak – mivel a pályázat egyik lehetséges győzteséről volt szó – nem tett eleget.

2004 áprilisában írták ki a tendert, augusztusban győzteseket hirdettek. Három kategóriára bontották a pályázati csomagot, így külön konzorcium telepítheti a nyilvános vécéket, más cég az utasvárókat és a városi információs rendszereket, és megint más a hirdetőoszlopokat. Egyesek szerint csupán annyi történt, hogy mind a három párthoz így vagy úgy köthető cég kapott koncot, hogy mindenkinek befoghassák a száját. Érdekes módon a tender ellen leghatározottabban tiltakozó Fidesz az eredményhirdetés után visszavett a bírálatokból, pedig korábban még látványosan közjegyző előtt borítékolták a majdani nyertesek nevét.