szombat, július 22, 2006

Hatos számú lépcsőház

Lépcsőházi graffiti valahol ÓbudánEgy tízemeletes, öt lépcsőházas átlagos óbudai panelház valójában olyan falu, amelynek nem vízszintes, hanem függőleges a főutcája. Lóca helyett a kisbolt elé kikészített műanyag puffokon ülve szemlélődnek a helyiek, hogy egyrészt egy fél Hubival elkezdjék a szürke hétköznapokat, másrészt hogy alaposan megfigyelhessék a közösség olyan oszlopos tagjait, mint Derékszög néni, Kertészék vagy a festett rém, aki golyóálló mellényben mer csak az utcára lépni.

Derékszög néni

Van becsületes neve is. De mindenki csak így hívja, mert a háború óta a gerincproblémái miatt derékszögnél jobban nem tud kiegyenesedni. A harmadikon lakik a fiával, Jézussal. Mint csónaknak a lapát, neki is elválaszthatatlan tartozéka a házilag fabrikált nyugdíjas-talicska; fémvázra applikált kartonláda. Abban hordja mázsaszám a szárazkenyér-morzsát a beteg tekintetű galamboknak, amelyek mindegyike az emberiséget hetek alatt kipusztítani képes baktériumtenyészetet hurcol magával. Derékszög néni megáll a tengópálya közepén, szórja a morzsákat, pengevékony ajkai közül pedig egyre csak azt préseli ki: tubi-tubi-tubi. A kutyákat is nagyon szereti, valószínűleg azért, mert könnyen észreveszi őket. Havonta egyszer bedaueroltatja ősz haját. Kék otthonkáját látva az ember ösztönösen eloltja a cigit, nehogy lángra kapjon a gyúlékony anyag.

A vasverő

Nyugdíjas éveinek elején járó asszony. Egyszerre megelégedettséget és paranoiát tükröző mosolyát mintha az arcára tetoválták volna. Férje már régen meghalt, ezért kénytelen maga intézni a lakás körüli apróbb munkákat. Egyszer arra ébredt a ház, hogy vasdarabbal veri a folyosói rácsot, mert vissza kellett tenni a helyére a zár nyelvét. A segítséget udvariasan elhárítja, addig üti a vasat, amíg meleg nem lesz. Mint az átlagos panellakó, ő is beépíttette az erkélyt. Fixa ideája, hogy a felette lakók az erkélyre pisáltatják a kutyájukat, a lecsurgó sárga lé pedig hamar rászárad az ablakára, ő meg takaríthat. Ha nem én laknék fölötte, azt híresztelném, hogy bolond, hazudós öregasszony.

Kertészék

Kizárólag egy okból mozdulnak ki a lépcsőházból: hogy megműveljék a kiskertet. A bejárati ajtóval szemközti földdarabról van szó, ahová a csikket pöckölik a járókelők. Kertészék a gyárilag beépített konyhaszekrény fém tartóvázát alkalmazták kerítésként, sűrű sövényt ültettek, amely akkorára megnőtt, hogy mögötte már alig venni észre a szép időben kertészkedő házaspárt. Kertész bácsi igazi mókamester, mindig megkérdezi, miért nincs szájkosár a mopszon, aztán hahotázik. Akkor is, amikor higgadtan elmagyarázom neki, hogy a mopsznak nincs orra, a nyaka pedig vastagabb, mint a feje. Vagyis fogalmilag kizárt a szájkosár alkalmazása. Kertész bácsi azonban nem adja fel, ötödszörre is megkérdezi, és hahotázik. Egy ideje inkább együtt hahotázom vele. Néha fenyegetően lengeti meg a sövényvágó ollót. Határozott hangon mondja, hogy levágja azoknak a hajléktalanok pöcsét, akik éjszaka kilopják a kapuajtóból a zár mágnesét, és a lépcső alá szarnak. Nem kell tőle félni, lehet, hogy csak viccel.

Az ifjú pár

Rajtunk kívül talán az egyedüli emberszabásúak a hatos lépcsőházban. Az oda- és visszaköszönők táborát erősítik. A fiú magas, fekete hajú, a tekintete kedves, mondhatni mafla. A csaj kifejezetten csinos, érett, szőke cicababa, az a fajta, akinek az ember alaposan végigvizslatja a fenekét. Spánieljüket a srác viszi sétálni. Először azt gondoltam, hogy a bankszakmában dolgozhat, pedig csak miniszteri titkár; kora hajnalban már hátrazselézett frizurával, ingben, nyakkendőben sétáltatja az ebet, közben mobiltelefonál. A spániel tudja a dolgát, este már csak a kaput kell neki kinyitni, engedelmesen átmegy az óbudai gyepre, és akkor is fegyelmezetten pisil, amikor egy részegen imbolygó, de feltűnően jólöltözött asszony komótosan elhelyez mellette egy használaton kívüli mosdókagylót, az egyik csenevész fa tövében.

A megboldogult

Az öreg nénit az ötödiken álmában érte a halál. Csendben ment el. A kádban lett rosszul, majd egy héten át a fürdővízben ázott az élettelen test. Mi hívtuk ki a mentőt. A néni teste kék-zöld lett, egyes részei kocsonyássá váltak, és iszonyatosan bűzlött. Rejtély, hogyan tették bele a fém koporsóba, és aztán hogy vitték le a lifttel. A hullaszállítók a folyosón cigiztek, aztán az ajtónknak támasztották a megtöltött koporsót, a test pedig kicsúszott, rá a bejárati ajtónkra, amit aztán órákig sikáltunk Domestosszal. Ezután meg három napig jártak ki a rendőrök, hogy vigyázzanak a feltört, és csupán négy hatósági pecséttel lezárt lakásra. A pecséteket másnap a rokonok tépték le, és már vitték is a tévét meg a hűtőt. Nem lehetett bent sok érték, hetek óta nem járt a lakásban senki.

A festett rém

A legsúlyosabb bolond. Télen-nyárom felhúzott kapucnis nagykabátban flangál, a szeme sötétlilára, feketére és vörösre festve. A tollkabát alatt golyóálló mellény. Korábban szellemi fogyatékos gyerekeket gyűjtött maga köré, és amikor elment hazulról, rájuk zárta az ajtót. Egyszer azonban valahogy kiszöktek, és szétrajzottak az óbudai lakótelepen. Úgy kellett összefogdosni őket. Egy időben talált egy magához hasonló kvázihajléktalant, csak fiatalabb, negyvenes kiadásban. De azóta azt is elhagyta.

1 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Nagy Lajos 21. századi antropomorf kiadásban. Még, még.

Kérdezném, nem aggódsz-e, a szomszédok még elolvassák a róluk szóló fejezetet, de minimum 3 technológiai lépcsőfordulóval el vannak maradva. Talán nem lesz gond.

5:44 du.

Megjegyzés küldése

<< Home