Főpolgármesterkedés

Két jelölt között fog eldőlni, az évtized végéig ki lesz Budapest első embere. Egyikük mindene a rend és szeret erkölcsi útmutatást adni a polgároknak, a másik pedig maga is unja, amit csinál, hát még a városlakók.

Demszky Gábor 1990-ben lett főpolgármester, aztán háromszor újraválasztották. Infrastrukúra-mániás és látványpolitikus; neki köszönhető, hogy a rendszerváltás után sem álltak le a buszok, és továbbra is folyt a víz a csapból. Amekkora nagy fegyvertény volt ez akkor, annyira kevés is manapság. Demszky legfőbb előnye, hogy nincs nála jobb, legfőbb hátránya, hogy még mindig azzal kampányol: most végre beváltja azt, amit 16 évvel korábban ígért. Például megépítteti a harminc évvel ezelőtti terveken alapuló negyedik metróvonalat. Egyszer bizonyosan közterületet fognak elnevezni el róla; neki köszönhető, hogy Budapest versenyben maradt a közép-európai nagyvárosok mezőnyében, és neki róható fel, hogy ezt a versenyt nem nyerte meg. Amit kevesen tudnak róla: hivatásos távlovagló, allergiája miatt nem ihat tejet, és ezt a világ összes nyelvén el tudja mondani.

Tarlós István Óbuda Demszkyje. A legismertebb kerületi polgármester, ami annak köszönhető, hogy megálljt akart parancsolni a Sziget fesztivál hangzavarának és az ifjúságot károsan befolyásoló melegprodukcióknak. Nem a sajtónak, hanem az önkormányzatnak alárendelt vagy tőle függő intézmények dolgozóinak szereti megmutatni, ki az úr a háznál és kinél van a kasszakulcs; ott van minden rendőrségi állománygyűlésen, és iskolai tanszéki értekezleteken. A hatalomba bevonja politikai ellenfeleit is, így azok nem bírálhatják, hiszen részesei a döntéseknek. Előszeretettel hivatkozik az erkölcsre, ennek jegyében szedetett már le olyan tévéműsor-hirdetéseket, amelyek plakátján szerinte egyértelműen fasz, illetve pina volt felismerhető. Az elmúlt 16 évben mindenesetre az általa vezetett III. kerület nem indult robbanásszerű fejlődésnek, igaz, nem is vitte csődbe.

Akármelyikük nyer is, egyikük sem fogja alapjaiban megrengetni a várost. Ha Demszky győz, minden megy tovább, ahogy eddig. Ha Tarlós ülhet a választók akaratából a főpolgármesteri székbe, a Fővárosi Közgyűlésben várhatóan újrázó kormánytöbbség majd jól lefokozza (pénzét, helyetteseit, jogköreit ugyanis a közgyűlési többség határozza meg), ő pedig megmarad köszönőembernek, aki a hivatalos delegációkat fogadhatja a városháza vörös szőnyege szélén állva.

A városlakóknak minden bizonnyal csalódással fog véget érni az évtized. Budapest behoz néhány több évtizedes lemaradást, lesz új metró, új szennyvíztisztító, épül legalább egy új híd. 2010-re a város nagy ugrással máris ott fog tartani, ahol azt 1990-es évek végén kellett volna.

A teknős ismét lehagyja Achillest.