A nép szava

Ősszel, még az önkormányzati választások előtt népszavazást tartanak Óbudán. A helyiek egy 400 milliárdos fejlesztésről dönthetnek. Fura, de ha megvétózzák, a beruházó jár jól.


Golfpálya a palota fölött

Környezetvédők és helyiek azért demonstráltak többször is, mert nem értenek egyet a sziget beépítésével. Pontosabban azzal, hogy egy cég Kis Las Vegast csinálna az egykori hajógyárból. A képet színesíti még Európa legnagyobb, feltáratlan ókori helytartói palotája, amelyben egykor Hadrianus lakott, most pedig be van füvesítve és golfoznak rajta.

A 112 hektáros Hajógyári (vagy Óbudai-sziget) déli harmadán nagyjából 150 évvel korábban indult meg a hajógyártás. A szebb napokat látott iparágnak a rendszerváltás után befellegzett, az állam ezért a területet apportként bevitte egy vagyonkezelő cégbe. A hajógyári öbölben vizisí-pálya épült, a szigetcsúcs egyik oldalán jókat lehetett inni és mulatni, a másikon pedig ruhakereskedések, szoftvercégek, szennyvíztisztító-importőrök és szerkesztőségek béreltek székhelyt.

Hajógyári kaszinó

Ennek a sajátos békebeli idillnek látszik vége szakadni. Az állam ugyanis 2004-ben többszöri próbálkozás után eladta a szigeti vagyonkezelő cég kétharmad részét egy konzorciumnak, amelyben egy bank és egy plázákat építő külföldi cég állt össze. A befektetők Las Vegast másának csillogásával emelnék a hajógyár megkopott fényét. Fél tucat szálloda, néhány apartmanhotel, háromezer embert befogadni képes kongresszusi-központ (ebből amúgy is hiány van Budapesten), meg egy amerikai stílusú kaszinó. Nem mellékesen ötvenezer új munkahely. Ráadásul saját költségen ígérnek megépíteni egy alagutat, kiszélesíteni a hidakat, és az elején még beszéltek arról is, hogy a befektető kontójára kötik össze a rakpartot az Árpád híddal, de ezt gyorsan ejtették, túl drága volna, és hely sincs hozzá.

Zoránnal a karvalytőke ellen

A lakosság körében futótűzként terjedt a hír, hogy a gazdagok megvették kilóra a Hajógyárit, és luxuslaszvegasz lesz belőle. Az egyik tüntetésen még arra is vetemedtek (és ezt most csak az erősebb idegzetűek olvassák tovább), hogy egy hosszúhajú, bajuszos bölcsészre gitárt akasszanak, és elénekeltessék vele Zorán legbüntetőbb dalait a helyi főtéren.

A környezetvédők - nem alaptalanul - a fák kivágása miatt aggódtak, más civilek szerint elviselhetetlen lesz a forgalom, hát még ha napi 24 ezer ember jön az Álomszigetre, ahogy a projektet a befektető elkeresztelte.

Harapófogóba kerültek az óbudai városatyák, nemkülönben a polgármester, aki éppen főpolgámester-jelölti kampányát kezdte. A sziget szóban forgó területe ugyanis magántulajdon, az állam két éve adta el. A nagy lendülettel véletlenül a befektetőhöz került a Hadrianus-palota is, ami elvileg törvénytelen, mert régészeti emlék nem adható el. A konzorcium gyorsan megígérte, hogy nem építenek oda semmit, legfeljebb egy múzeumot. Az önkormányzat már írt haragos leveleket, de ennyit tehet, és előírhatja, a házak hol és milyen magasak lehetnek, de azt nem, hogy azt mire és hányan használják. Belépett a képbe az ügyészség is, amely egy óbudai lakó panasza nyomán vizsgáltatni kezdte a palotaeladást.

Vesszen Vegasz!

A lakosság - jobb híján - az óbudai városháza elé ment tiltakozni. Egyrészt közelebb van, mint az állami vagyonkezelő székháza, másrészt ott nagy a forgalom meg a zaj, a Zorán-fegyver nem vált volna be. A konzorcium székhelyét meg senki sem kérdezte meg a tudakozónál. Így hát az óbudai főtéren gyűltek össze majdnem százan, hogy azt skandálják, "népszavazást!".

Némi kavarodás után teljesült is az istenadta nép óhaja. A városatyák elsöprő többséggel megszavazták a befektetővel kialkudott rendezési tervet, és a helyiek bölcs akaratára bízták. Az csak akkor lép érvénybe, ha az óbudiaiak is kimondják rá az áment.

Ha netán mégis kurucoskodna a nép, akkor sztornó az egész, a szabályozási tervet dobhatják a kukába. Lejárt az a három év is, ameddig a kerület - egyetlen adu ászaként - változtatási tilalmat rendelhetett el a területre. Ha pedig lejár, akkor a befektetőnek újra kezdheti az alkudozást, a beépíthetőség pedig a duplájára nő, mert kerületi terv híján az országos vonatkozik rá, az pedig megengedőbb.

A népen a sor.